Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

26 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. dinai emberek közül, kik már az iszlám előtt is tudtak írni, vala­mint arra nézve is, hogy a medinai törzseket a közöttük lakó arab zsidók tanították az írásra. S arra, hogy valakit a «tökéletes» (kámil) disznévvel felruházzanak, melylyel a pogány arabok oly férfiakat adományoztak meg, kik személyükben a jeles költőt, a hőst, ku­ruzslót és ügyes nyilazót egyesítették, 1) Medinában még azt is megkívánták, hogy az illető az íráshoz is értsen. Csak ez esetben adták meg neki medinai polgártársai a kámil «tökéletes» czímet. íme elég adat arra, hogy nem az iszlám műveltebb élete adta meg Arábiában az első lökést az írás elsajátítására. Hisz Muham­med már is rendelkezett arab emberekkel, kik azt a számos ka­pitulácziót, melyet a meghódoló törzsek vele kötöttek, valamint azon nagy terjedelmű üzeneteket, melyeket mindenfelé küldözge­tett, irásba foglalták. 2) Bármily tökéletlenül tanulták is el a pogány arabok az írást, és bármily kicsiny volt is azon kör, melyre ez ismeret az iszlám előtt terjedt, 8) az említettek szerint nincsen kizárva annak lehető­sége, hogy egy-egy költő már az iszlám előtti időben is írásban foglalta légyen múzsája termékeit. Ez nem a priori-állítás. Mert tényleg nem egy adatunk van reá, hogy már az iszlám előtt is, ha nem is általánosan elterjedt szokásképen, irásba szokták foglalni a költeményeket. Egy iszlám előtti hudejlita költő egy régibb didaktikai költeményből egy idéze­tet vesz át e bevezető szavakkal: «En olyan vagyok, mint a hogy mondotta, a ki az írást pergamenre diktálja, mialatt az író leírja azt» és erre aztán néhány bölcs mondás következik. Tehát a költő tollba mondja versét, az iródiák meg pergamenre teszi. — Egy Lakit nevü régi költő pedig igy kezdi költeményét, melyet Hirából törzséhez intéz, neki tudtul adandó, hogy Persia felől nagy vesze­') L. Az iszlám, 15. 1. !) Ezeket egy régi arab történetíró, Ibn Sza'd nyomán Wolthausen nem rég arabul és németül kiadta: « Die Schreiben Muliannneds und dir Sicsaiultschaften an Hint (Skizzen und Vorarbeiten, IV. köt. 87. és kk. lapokon. *) Uszd al-t/áha IV. köt. .Itt. lapján azt a tudósítást találjuk, hogy midőn a próféta levele, melyben a nagy Bekr b. Vái'l törzset az iszlám vallására felhívta, a törzshöz érkezett, nem találkozott senki, a ki el birta volna olvasni; a Banú Dubej'a törsnek egy véletlenül a Bekriták közt tartózkodó tagja, olvasta el nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom