Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 27 delem közeledik az arabok felé : «Üdvözletet küld Lakit irástekcrcs­bcn, a félszigeten levő Ijád-törzsnek.» Még erősebb adataink vannak az iszlám legelső idejéből, mely még arra is nyiíjt példákat, hogy némely költő hidsá-köl­teményeit is írásban fogalmazta meg. 2) E körülmény a költemények írásba foglalásának már hosszabb fejlődését tételezteti fel velünk. Es úgy gondolom: nem képzelhető tarthatatlanabb állítás azon még mai napig is széltiben dívó felfogásnál, hogy az iszlám előtt, dc még sok ideig utána is, minden költő teljes verskészletót, me­lyet egy bosszú emberöltön át produkált, kizárólag emlékezetében őrizte, és hogy csupán csak így vették át tőlük azok, kik a régi költészet szájhagyományának fentartását folytatták. Sőt a felhozott tényekből világosan kitűnt, hogy egyes költők már a pogányság idejében is irásba foglalták költői müveiket. l)e másrészt tagadhatatlan az is, hogy az írásbeli feljegyzés ily esetekben nem irodalmi szempont alá esik. A költő nem azért írta le költeményét, hogy ez alapon terjedjen az emberek között, hanem első sorban azért, hogy a maga számára szerkeszsze meg állandó alakban. A költemény terjesztésének módja az élő elszavalás volt nagy gyülekezetek szine előtt. A költö a közönség számára solia sem ír verset, hanem mond, a közönség nem olvas, hanem hall Nevezetes, hogy még mai nap is Arábia némely részén a költemény neve nultk ebből nataka a. m. élő szóval előadni; még a könyvbe foglalt költeményt is e néven nevezik. Csak az iszlám II. századában, ugyanazon időben, midőn egyéb téren is az arab irodalom kezdetei mutatkoznak, azaz idő­számításunk szerint körülbelül a VIII. század elején, keletkezik az a törekvés, bogy a régi költészet maradványait irodalmi szempont­ból egybegyüjtsék és így közkincscsé tegyék. Az omajjád uralkodók fénykora volt ez idő. Ez uralkodók a régi hamisítatlan arab szellem képviselői voltak, 8) és az előszeretet, melylyel a régi poesis iránt viseltetnek, teljesen összhangzik szon iránynyal, melyet a nyilvá­nos életben, a műveltség fejlesztésében követnek. Lehet ugyan, sőt valószínűnek is tartom, hogy nem csekély ') Lásd Muliavmiedanisclie Stmlien I. köt. 110—112. lap. ") Diwán Al-Hutej'a 18—19. lap. ") L. Budapesti Szc»i/el892. junius 360. és kk. lapjain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom