Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 25 feliratainak irásmodoráig minden kétséget kizázó módon visszakísérhető 1), a fokonkénti fejlődés oly számos közvetítő fokát tételezik fel, hogy már ez egy körülmény megfontolása is egyenesen kizárja annak lehetőségét, hogy ez idő előtt Ejszakarábiában az írás ne alkalmaztatott légyen. Mindenesetre ismeretes volt az irás MeBOpotámiában, Hirában, az ottani arab királyok udvarán. S erre positiv adatunk is van. Al-A'síi költő ugyanis a hirai királyt azzal dicséri, hogy «ha Írásokkal kérik meg őt», teljesíti a kérelmet.' 2) Ebből legalább is annyi következik, hogy a jutalmat váró költők írásbeli folyamodványnyal szoktak fordulni a hirai felséghez. Az irást ennélfogva az arab udvaron bőven gyakorolták és voltak kéznél Írástudók, kiket ily folyamodványok iraßnra használni lehetett, Két arab törzs között, melyek hosszas háborúskodás után békét kötöttek, a feltételeket — itt is a hirai király képviselői — irott okmányba foglalták. Látni való tehát, hogy a hirai arabság körében az irást az iszlám előtt széltiben gyakorolták. Az itteni keresztyén templomok régi archívumaira hivatkozik az arabok legrégibb történetíróinak egyike is, Ibn al-Kelbi; ezeket használhatta a régiségről szóló adatok gyűjtése alkalmával. 8) Már az eddig felhozott tényekből is azon következtetés vonható le, hogy a hirai kis állam, melyben a keresztyénség az iszlám győzelmét megelőző időben nagy elterjedéssel bírt, az írástudás egyik központja volt az éjszaki arabság körében. Egyátalán el lehet mondani, — a mint egyebütt már érintettem — hogy az iszlám előtti araboknak iskolamesterei leginkább a keresztyének és zsidók közül kerültek ki; ezektől tanulták az irás tudományát. S nagyon könynyen érthető, hogy a biblia használata őket inkább vitte rá az olvasáB és írás elsajátítására, mintsem a minden vallásos irodalom nélkül szűkölködő pogány arabokat. Valamint Hirában a keresztyénség befolyása, úgy a nagyszámú zsidó lakossággal biró Medinában a zsidók közvetítették a pogány arabokkal az írás ismeretét. Tényleg a történeti hagyomány számos példát említ éppen a me') L. csikkemet A Nzinai, fel.izi//ct réíjúiijeiröl («Arcliscologiai Értesítő. 1892, 58. 1.). ') Ibn Ku tej lm Adah al-Kdtih (Kairo 1300= 1883) 180. lap Al-Zamakhaari, Aszdsz al-haldt/a czimű szótára (Kairo 1299 = 1882) a nsd szó alatt (II. köt. 290. lap. 3) Al-Taliari, Annale* ed. Leyden I. köt. 1770. lapján.
