Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 9 hozásokat a korában még hozzáférhető hiteles források alapján bőven felsorolja.*) Ezek ugyan csupán a régi történetből elhullott morzsák, de az ily és hozzá hasonló philologiai gyűjtőmunka híján az iszlámot megelőző évszázadok történeteiről még ez apró töredé­kekkel sem rendelkeznénk. Egy régi közmondás magyarázása alkalmával (II. 142) Al­Mufaddal nyomán egy történetkét közöl a gyűjtő, melynek veleje a következőkből áll. Egy jemeni ember, Al-Dabb b. Arvá a Kalá ­szép törzsből, kereskedelmi czélra hnzájából Szyria felé utazott, és midőn útközben egyszer a karavántól elszakadt, a sivatagban elté­vedt és egy beduin törzs közé került, melyről némi kérdezőskö­désre megtudta, hogy a Hamdán törzs, Délarabiának egyik előkelő törzse. Utazónk deli fiatal ember volt. A törzs egy leányzója, 'Amra Szebí' leánya az ifjú vándorló iránt szerelemre gerjedt, mely Al­Dabb szivében visszhangra talált. Meg is kérte a leány kezét a törzstől. Ennek azonban az a szokása volt, hogy a hozzá tartozó leányokat csakis költőkhöz vagy kuruzslókhoz, vagy forr ásta lálókhoz (oly emberekhez, kik azzal a tudománynyal bírtak, hogy hol lehet édes vízforrásra találni) adják házasságra. Bár a mi Dabbunk csak egyszerű kereskedő volt, és nem állíthatta magáról, hogy akár költő, akár kuruzsló, akár forrástaláló legyen, kitartása folytán még is sikerült a válogatós törzset rábírnia, hogy 'Amrájokat neki nőül adják. De egy háború alkalmával balszerencséjöket annak a kö­rülménynek tulajdonították, hogy a családi életüket szabályozó ősi szokásuktól eltértek. A fiatal embert feleségestül elkergették magok közül, nehogy az ominosusnak vélt fiatal házas jelenléte még több bajba sodorja a törzset. Dabb már most elbujdosni kényszerült. Bujdosása közben a kemény nélkülözés és szükség egy verset adott szájára, melyben keserves hontalan sorsát elpanaszolá. Most már ö is költő lett és visszatérhetett a Hamdántörzshöz, a hol ezentúl költő létére nagy befolyású állásra tett szert. — E történetre vo­natkozik a közmondás. *) E munkát vette Freytag G. W. alapul könyvében : Arahum pio­rcrbia, vocalibus instru.vit, latiné vertit, conimentariis ülustravit G. W. F. (3 kötet) Ilonnse 1838—43. Azóta a fontos munkának (példabeszédek ós commentar) eredetije a búláki államnyomdából is kikerült: Mailem a' al­amthál 2 köt. 1283 (I860). Most a tudomány czéljaira általában az eredeti kiadást használjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom