Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
10 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. Nem kerülhette ki figyelmünket, hogy a költő e régi hagyományban mily kapcsolatban van felsorolva: költő, kuruzsló, forrástaláló. E kapcsolatból kétségtelenül következik, hogy a kuruzslás és bűvölés szempontjából fogták fel a költő feladatát, és hogy a verselés e régi időben, vagy legalább azon körben, melynek fölfogását a közmondást magyarázó történet tükrözi, a kuruzslás körébe tartozott. 1) Hogy a régi időkben a költőt természetfölötti hatások befolyása alatt állónak képzelték, mely hitet úgy fejezték ki, hogy költeményeit valami daemon (dsinn) sugalmazza, hogy az nem magának a költőnek a műve, hanem az illető dsinné, kinek a költő puszta eszköze: mind erről nem rég más helyen bővebben szólottam. 2) Az ott felhozott példákat ez alkalommal csak egygyel akarnám még megtoldani, a melyből különösen az fog kitűnni, hogy a dsinnek hatását a költői tehetségre és ennek nyilatkozására nem psychologiai hatásnak képzelték, hanem durva mechanikai befolyás szempontja alatt fogták fel. Hasszán ibn Thábit, a próféta költő barátjának, költői pályáját a következő elbeszéléssel magyarázzák. Egy kuruzsló dsinn (szi'lát) útközben az ifjú Hasszánnal találkozott. Addig semmiféle verset még nem mondott vala. • Te vagy-e azon ifjú», így kérdé a dsinn, «a kinek népe azt várja tőle, hogy költőjükké váljék?» Az ifjú igenlő feleletére a dsinn mellére térdelt Hasszánnak és azt parancsolá neki, hogy már most mondjon három verssort egy rímre. Mindjárt szót is fogadott az ily módon költővé képesített ifjú; mialatt a dsinn mellét térdével nyomta, elmondta három verssorát, és ez első kísérletét a következő szavakkal végezé be: «Van nekem egy társam 3) a Banú Sejszabán közül (ez egy dsinncsaládnak a neve), hol ón mondok (ver*) Az itt említett példa nincsen teljesen elszigetelve. így pl. Ibn alAtliir Uszd al-gába (Kairo 1285—86) czimű munkájában, mely Mukammed kortársainak életrajzát adja elő, egy pogány kuruzsló Muhammed egy mondásának hallatára ekképen szól: «Hallottam a jövendőmondók, hallottam a varázslók és hallottam a költők beszédét« stb. III. kötet 42. lapján. s) A költő a régi arabok fölfogásában, Hunfalvy-Album (Budapest 1892) 175—181. lapokon. Die Ginnen der Dichter, Zeitschr. der deutschen morgeuländ. Gesellschaft. XLV. köt. 685—690. lapokon. ') A költő «társ»-ának mondja az inspiráló dsemont. Példák a fentidézett értekezésokben találhatók.
