Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

A törlénciiras az arab irodalomban. 40 Az Ibn al Arthír compilátiójánál még kevesebb önállóságot mittat azon nagy történelmi munka, melylyel Európában legkorábban ismerkedtünk meg és mely a XVIII. században, midőn nyugoti tudományunk legelőször kezdett ügyet vetni a keleti történetekre, ezek számára kizárólagos kútforrásul szolgált. Értem az épen egy századdal Ibn al-Athír után író, liamáti szultán Abú-l-fida Iszmáil (megh. 1331) nagy történelmi munkáját, melyet a múlt század vége felé a klassika és a keleti philologiában egyaránt nagy Reiske adott ki arabúi és latinál.*) A keleti történetírásra nézve már az is nagy haladásnak volt nevezhető, hogy századunk közepe felé a forrásainak használatában mindenesetre pontosabb Ibn al-Athírrel ismerkedtünk meg. Könnyen érthető mindezekből, mily haladását jelzi keleti történetismeretünknek, liogy most, mióta Al-Tabarí nagy munkája eredetiben vált hozzáférhetővé egész terjedelmében, a tőle földolgozott közvetlen forrásokhoz fordulhatunk, míg azelőtt leginkább Abu-l-íidá és Ilm al-Athír voltak a klialifátus történetében a legelőkelőbb útmutatók. Csak azóta, bogy a Tabarí munkáját használhatjuk, szólhatunk tulajdonképen a forrásokon alapuló keleti történelemről. Még csak azon feladat van hátra, hogy a keleti történet e megbecsülhetetlen tárházát a nem-orientalista történetírók is megbízható fordításban használhassák. *) Abuljfedac Annales Mtislimici arab. et Irt. opera et studiia .To. Jac. Reiske, 5 köt. (Kopenhága, 1789—94); hozzá: Abulfedae História antcislamica, arab. et lat. ed. H. O. Fleischer, (Lips. 1831.)