Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. részről mindent elkövettek arra, hogy az emberek emlékezetéből elpusztuljanak az oly hagyományos elbeszélések, a melyek nyomán az omajjáda dynastia egyes tagjai esetleg kedvező világításban jelenhettek volna meg az utókor tudata előtt. így példáúl hiteles forrásból tudjuk, hogy Al-Ma'műn khalifa, Hárún al-rasid fia, nyilvános kikiáltót küldött ki azon feladattal, hogy Bagdad útezáin a nép között hirdesse a fejedelem azon akaratát, hogy Mu'ávijáról senki se merjen dicsérendő dolgot beszélni; az ez akaratnak ellenszegülőket fejedelmi ótalma megvonásával fenyegette. Még az énekesektől is rossz néven veszik, ha az előző kor khalifáit dicsőítő költeményeket dalolnak; előfordult, hogy ily énekeket Hárún al-rasid khalifa haragjának elkerülése végett, változtatott szöveggel kellett énekelni; különben az énekes még bajba is keveredhetett volna.*) Másrészt a khalifák edictumaikban a nép számára az omajjádák bűnlajstromát sorolták fel.**) VII. Ily szellem környezte az arab történetírás bölcsőjét, a pártszempontoktól sugalt irányzatosság szelleme. De azért mégis igazságtalanok volnánk, ha azt állítanók, hogy már most az ily czélzattal dolgozó történetírás mindenestűi megbízhatatlan és csak a legnagyobb óvatossággal használható kútforrásúl saját kutatásainkban. E feltevés nem felelne meg a tényeknek. Nem találná el igaz jellemét ez irodalomnak, ki azt állítaná, hogy sohasem ad narrandam, hanem mindig csak ad probandum törekszik e történetírás. A mily részréehajlók is az abbászida kor arab történetírói oly pontokon, a melyek az uralkodók és dynastiák méltóságát érintik, ép oly lelkiismeretesek a részletes tények felsorolásában és előadásában. Ez irodalom első korszakában még a legszélsőbb pontossággal hivatkoznak a kútforrásokra ; e , kútforrások leginkább élő emberek, kiknek a tárgyalt tényről való tudása a közvetítő közlők lánczolatán át egy vagy több szemtanúig nyúl vissza. *) Kitáb al-agáni IV. 161. lap. **) Muhammed. Studien. II. köt. 46—47. 1. [678]
