Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
12 -I történeti rás az arab irodalombán. 7 Csak nem rég olvashattuk egy Rubens Duval által napfényre hozott syr történeti munkában, mily fanatismussal járt el Abdaimalik uralkodása alatt, a khalifa testvére, Mesopotámia helytartója, az iszlámra áttérni vonakodó keresztyenek ellen. A legkegyetlenebb rendszabályokat érvényesítette ellenök; az örmények fölött a templomot, melybe gyülekeztek, felgyújtották, úgy hogy mindnyájan a tűzbe vesztek.*) Hasonló értesülésben részesülünk Theophanes és még egyéb keresztyén krónikások munkáiból, melyek itt-ott jellemző vonásokat közölnek az omajjád uralkodókról. Bajosan egyeztethetjük össze a belőlök tanult tényeket azon jellemrajzzal, melylyel az abbászida arab történetírás az omajjádák vallásos közönyösségét mintegy történelmi axiómát hiteti el olvasóival. S így bálával tartozunk azon szerencsés véletlennek, hogy az arab adatok ellenőrzésére a byzanczi és syr történetírók némi segítséggel szolgálnak. De segítségünkre szolgál e téren magának az arab irodalomnak egy másik ága is. A mi tudniillik a tulajdonképeni történelmi irodalomból kiszorult, helyet talált az irodalom egy másik csoportjában: a philologiai és irodalomtörténeti munkákban. Fenmaradtak azon kor költőinek divánjai, melyekben az omajjáda idő énekesei, Al-Farazdak, Dserir, Al-Achtal és mások, az uralkodók tényeit dicsőítik. E költemények, a tőlök elválaszthatatlan túlzások levonása után is, oly színben mutatják elő az uralkodók vallásos és uralkodói jellemét, mely semmiképen nem akar összeilleni azon jellemzésekkel, melyeket a két századdal később íróhistoricusok müveiből következtetnénk le. S a pbilologusok, kik e költeményeket magyarázták, s az irodalomtörténeti írók, kik azon helyzetekről szólnak, melyek között amazok keletkeztek, oly közvetlen vonásokat tartottak fenn a hamisítatlan hagyományból az uralkodók életéről, hogy az európai történetíró ily ellenőrző adatokkal kedvezően egészítheti ki azon hiányokat, melyek a históriai források egyoldalú és irányzatos adatai mellett kritikai szemlélete számára fenmaradnak. Hogy e források nem estek áldozatúl az abbászida korszak hivatalos czéljainak, jó szerencséje az események és viszonyok objectiv ismeretére törekvő tudománynak. Hivatalos *) Journal asialique 1S93. [677]
