Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

12 -I történeti rás az arab irodalombán. 7 nagy történetíróira nézve. Hamza Iszfaháni, ki latin nyelvre is lefordított Annaleseit 960 körül irta, és e munkában*) összegyűjtött adatainak nagy részét eredeti perzsa forrásokból merített, ugyanezen nemzethez tartozott, épen úgy mint az e tanulmány első fejezetében jellemezett híres Al-Tabarí is, ki mint már neve is mutatja, tabarisztáni ember volt. Az arab történetírás atyja nemkülönben arab származású ifjabb kortársa (megh. 95.7-ben) Masz'údi, ki gyakran hivatkozik perzsa forrásaira, a perzsa történelmi műveltség hatása alatt állott. Perzsa hatást kell feltételeznünk, — hogy e fejlettebb korból ismét a kezdetekre térjünk vissza — a történeti ismeretekét terjesztő délarab tudósoknál is. Mu'ávijáról, az első omajjád khalifáról tudjuk, hogy Délarábiából egy 'Abid b. Sarija nevű történetelbeszélőt hitt meg udvarához, ki a régi történetekről külön könyvet is írt, mely Masz'údi korában még nagy divatnak örvendett és sűrűen került ki a másolók műhelyeiből. De tudnunk kell, hogy a déli Arábia, a régi sábaiak országa, erős perzsa befolyás alatt állott, melynek a művelődés irányára, mindenesetre pedig a tudományos viszonyok alakulására szükségképen előkelő hatása volt. A Délarábiában megfogamzott historiographiai hajlandóságban minden esetre nagy részt tulajdoníthatunk e perzsa befolyásnak, mely itt korábban fakasztotta a história-írás első kezdeteit, mint Arábia egyéb területein. A Délarábiában megtelepedett perzsa elem nagy része bele is olvadt az arab nemzetbe; utódaikat sok ideig idegen származásuk szerint meg is különböztették a tősgyökeres araboktól. Abná (gyermekek, azaz a perzsák gyermekei), e néven szokták az arab genealogusok a déli arabság e rétegét jelölni. E perzsa-arab elemből Délarábiában számos arab tudós került ki, kiknek irodalmi munkássága az arab kulturát gyarapította. Közülök példának okáért egyet emelhetek ki Yahb b. Munabbiht — e melléknévvel al-Abnávi (azaz az Abná-származású) — megh. 728—30 körül, kilenczven éves korában, — ki a régi történetekre vonatkozó hagyomány gyűjtésében és feldolgozásában nagyon előkelő helyet foglalt el.**) *) Ilamzac lspahanensis Annalium, libri X. ed. I. M. E. Gott-waldt, 2 kötet. (Pétervár, Lipcse, 1844—48.) **) Ezt a Vahb-ot a későbbi kor valóságos csodatudós színében [669]