Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

12 -I történeti rás az arab irodalombán. 7 jobban a Ruvalá-törzs környezetében fogja elsajátítani azon erényeket, melyek egy arab fejedelmi ember jellemét tökéletessé teszik. A Ruvalá-arabok között halt is meg az ifjú herczeg 1854-ben. Sírhelyét és feliratát Wetzstein 1860-ikihauráni útleírásában ismerteti.*) E viszonyokon, ez életnézeten még az előrehaladó bódítások nagy tényei is csak későn kezdenek változtatni. A perzsa kultura döntő befolyása az arab műveltségre az iszlám II. századában jelentkezik. Nevezetes tüneménye a történetnek ! Midőn a perzsa állam legutolsó nemzeti dynastiájával elbukik, midőn a Dáriusok és Xerxesek trónja végképen összeomlik, midőn az iszlám szilaj hatalma tomboló szélvészként elfújja Ahuramazda szent tüzét, elnyomja és elűzi Zoroaster tanítványait,**) csak akkor üli egyikét legtartósabb diadalainak a perzsák műveltsége. Győzelmet arat a hódító felett. Nyers erőszakkal kioltott életének utolsó pislogó szikrájával új tűzhelyet gorjoszt; még pedig azok között, a kik csak az imónt sújtották le és porba tiporták ősi dicsőségét, romjaira alapítván a maguk hatalmát. A muhammedán hívek szellemi, de még politikai életének is irányát határozza meg; alakulásához a legértékesebb, a legtartósabb elemeket az elbukott nemzet szolgáltatja. A világtörténelemben aligha akad méltóbb és jogosabb alkalmazása Horatius szavainak (Epist. II. I 156): «Grrecia capta ferum victorem cepit et artes intulit agresti Latio.» De tudnunk kell, hogy ez a perzsa műveltség, bár teljesen nemzeti alapon állott, és különösen a Szaszanidák alatt, kik hazájok történetébe a nemzeti romanticismus (az ős achremenida birodalom helyreállítása) czímén nyúlnak be, az ősi nemzeti szempontokat lépteti előtérbe, maga is sokféle idegen *) Reisebericht über Jlauran und die Trachonen, 72. lap. **) Hogy kevéssel elbukásuk után a perzsák miképen jellemezték az arab hódítást, arról nemrég érdekes okiratot tett közzé E. Blocket pehlevi nyelven franczia fordítással (Textes religicux pehlvis. Revue de l'IIistoire des Religions, XXXI. köt. — 1895—211. és kk. lapjain). Többek között: «Most a tádsikok (arabok), a patkányevők, a kigyójelleműek és kigyótermészetűek, kik az egy húsfalaton veszekedő kutyák módjára esznek, a Khosroesek birodalmát elrabolták. Se tehetséggel, se hősiességgel, se az ész erejével nem hódítottak el, hanem erőszakkal ós igazságtalansággal. Soha nép nagyobb vadsággal birodalmat nem pusztított». I. li. 212. 252. lapokon. [659]