Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

20 A történelirás az. arab irodalomban. A kérdés, mely feleletre vár, a következő : Honnan került az arabokhoz és közvetve általok a keleti műveltség azon köreihez, melyeknek teljes kulturája az araboktól lerakott alapokon épült, honnan került mindezekhez a történetírásra a legelső ébresztés ? Az arab történetírásnak hol volt legelső iskolája, mily hatások keltették föl az arabokban azt a gondolatot, hogy számot adjanak a multakról és a jelenről, hogy e törekvést a szellemi élet hasznos, fontos, sőt nélkülözhetlen tényezőjének elismerjék? Ez irodalomtörténeti alapkérdés jogosultságát csak akkor méltathatjuk való lényege szerint, ha még tekintetbe veszszíik, hogy a szellemi élet két mozzanata, melyeket első sorban tartanók arra valónak, bogy a későbbi fejlődés velők álljon kapcsolatban, teljesen cserben hagy bennünket, midőn a történetírás kezdeteit fürkészszük az araboknál. 1. Az arab történelmi irodalom eredetét és fejlődését nem kapcsolhatjuk össze magának az arab kulturának előzményeivel. E műveltségnek egészen a VII. századig nincsen mozzanata, melyhez mint fejlődéstörténeti előzményhez a történeti irodalomnak akár csak legkezdetlegesebb elemei is fűződhetnének. Az arabok szellemi életéből az iszlám előtt, de még egy félszázaddal az új életviszonyok megalakulása után sem jelölhetnénk ki oly mozzanatot, mely arra mutatna, hogy é nemzetnek, mely az emberiség társadalmi és művelődéstörténetében nagy változásoknak volt tényezője és okozója, szellemi irányában akár csak a legparányibb jele mutatkoznék annak, a mit történeti érzéknek nevezhetnénk. Úgy látszik, történetének egy pontján sem ébredezett benne az a tudat, hogy nemzeti életének eseményei nem magokban állanak, pillanatnyi elszigeteltségben, hanem szemeit teszik az események nagy lánczolatának, mely a jelent összekapcsolja a múlttal; de még annak sem, hogy a mit a jelen korban véghez visznek, a mi társadalmukat mozgatja és izgatja, értékkel bírhat a jövő nemzedékekro nézve. Emlékezéseik a multakról csak a legeslegrövidebb időkörre terjednek. Mindaz, a mit az iszlám philologusai, valót és költészetet, a pogány korra nézve a szájhagyományból megőriztek, alig nyúl vissza továbbra, mint a Muhammedet közvetlenül megelőző évszázadra. Ez ifjú időből valók magasztalt esfc[648]