Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

20 A történelirás az. arab irodalomban. graphie rhétorique» joggal így nevezi Rosen),*) vagy ugyanazon szerző munkáját a szeldsúkok történeterői,**) inkább a rhetorikába tartoznak, semmint a tiszta történelembe ; európai nyelvre egyáltalán le nem fordíthatók; irodalmi méltatásukra is csak oly ember képes, ki a keleti stílusmesterségek minden csínját-binját ismeri. A ki fogalmat akarna szerezni arról, hogy az ily munkákban a történelmi események mily nyelvezettel vannak ismertetve, csak vessen pillantást azon német fordításba, melylyel Hammer-Purgstall egy ily stílű persa történetíró (Vasszáf) tolmácsolására vállalkozott.***) Iíönnj'en megérti aztán, ha azt mondjuk, hogy a történelmi irodalom e termékei történelmi forrásúi csak a legszélsőbb óvatossággal használhatók. De még az általános irodalmi sűlyedés homályából is felvillan egy-egy eredeti gondolkodó, ki szellemével, bárcsak kevesen érik föl oszméi magasságát, az irodalomra borult sötétséget bevilágítja. S azon irodalom terén, melylyel ez előadásom foglalkozik, ily írói egyéniség volt a Tuniszban 1332-ben született Ibn Khaldún, a kit ugyan nem épen találóan «az arabok Montesquieu»-jének szoktak nevezni, azonban mindenesetre a legelső volt a világ írói között, ki a kultúrtörténetet művelte, és az emberi társadalom fejlődésének előadását bölcsészeti szemléletre alapította. Öt tekinthetjük az arab irodalomban a legnagyobb történetírónak. Szülőföldjén két nemzet és két társadalmi állapot egymásra hatását a legközvetlenebbül figyelhette meg, a berber és az arab nemzetét egyrészről, a városi és a nomád életmódét másrészről. Életének viszonyai közel érintkezésbe hozták őt, mint államférfiút, előbb a spanyol keresztyénséggel (1362-ben ő közvetítette a béketárgyalásokat a granadai szultán és kasztiliai Don Pedro között), majd *) Notices sommaires des Manuscrits arabes du Musée asialique (St. Pétersbourg 1881) 95. lap. **) E könyv Al-Bundári (1228—30 körűi készült) átdolgozásában Houtsmá-tól adatott ki: Histoire des Seldjoucides de l'Irák par al-Bondári d'aprés Imád ad-din etc. (Rccucil de textes relatifs n l'histoire des Seldjoucides par. M. Tb. Houtsma, II. köt.) Leiden, 1889. A bevezetésben XXX—XXXVII. 1. Imád-al-din életrajzát közli a kiadó. ***) Geschichte Wassafs. Persisch herausgegeben und deutsch übersetzt von Hammer-Purgstall, (Bécs, 1856). [646]