Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
-I történeti rás az arab irodalombán. 7 S az ind nép történetének sok évszázada fölé a legmélyebb bomály borulna, ha az arab történetírás fénykorának egy másik kimagasló alakja, Abu Itíhán al-Bérúni (szül. 973-ban Khovárezm-ben) a történelmi tudás hézagait számunkra ki nem pótolja. Ez a középázsiai tudós volt az, ki a XI. század elején India ókori történetét és régiségeit felkutatta és vizsgálódásai eredményét egy — néhány évvel ezelőtt Sachau-tól arabúi (London 1887) kiadott és angol fordításban is (u. o. 1888 két kötet) hozzáférhetővé tett — munkában rakta le, melynek nagy becsét és megbízhatóságát az indiai régiségek dolgában korunk szanszkritistái nem győznek eléggé magasztalni.*) íme a XI. század arab írója — ki egyebek közt, híres csillagász lévén, legelőször írt egy rendszeres munkát a kortanról is**) — volt a világ legelső szanszkritistája, és az európai tudományt e téren nyolez évszázaddal megelőzve, nem pusztán vajmi kétséges szóbeli informatiók, hanem valóságos tudós irodalmi gyűjtés és elmólyedós alapján, adott bírt az ind vallásról, az addig vajmi fogyatékosan ismert nép műveltségéről, intézménj'eiről, történetéről és régiségeiről. Ha az európai tudomány előbb ismerkedik meg Al-Bérúnival, korábban oszlik el azon bomály, mely a Védák hazáját a Nagy Sándor hódításai és az angolok gyarmatosításai közötti időben elborította. S nevezetes, hogy az Al-Bérúni munkáját is csak háború és hódítás tette lehetővé. A tudós fölfedezés ez esetben a mogul fejedelem bódítását kísérte. Do Al-Bérúni irodalmi munkája egyúttal arra nézve is tanúságot nyújt nekünk, mikor itt az arab történetírás irányával foglalkozunk, hogy ez irodalom fénykorának nagy képviselői nem szorítkoztak saját bazájok vagy államuk történeteire, hanem tudományos vizsgálódásaik számára a feladatok lehető legbővebb körét tűzték ki. Hisz csak így érthetjük meg, hogy a legtávolabb esö nemzetek, kikről abból az időből csak az ő *) Méltatását a szanszkrit tudomány szompontjából loginkább Bühler-nek köszönjük: Albcruni's India, An account of the Religion, Philosophy, Literature, Geography , Chronology, Astronomy, Customs, Laivs and Astrology of India about A. D. 1030 ed. by E. Sachau, reviewed (Indian Antiquary. XIX. 1890. 381—410. 1.) **) Chronologie orientalischer Völker\von Alberuni, ed. E. Sachau, (Lipcse, 1878; angol fordítása, London, 1879, Chronology of ancicnt Nations etc. czfm alatt. [641]
