Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Muhammedán propaganda Amerikában. In: Budapesti Szemle 80 (1894) 45 - 60. [Heller 169]

Muhammedán propaganda Amerikában. 59 abban áll, hogy Isten akaratának hódoljunk; sarkköve 'az imádság. Általános testvériséget, általános szeretetet, általános jóakaratot tanít; a léleknek, a cselekedetnek, a beszédnek tisztaságát követeli, ezen felül a testi tisztaságot is megkívánja híveitől. Az ismert vallások közt ez a legegyszerűbb formája a vallásnak, és az, mely az embert legmagasabbra fölemeli. Nincs benne se fizetett papság, se mesterséges czeremonia, nem ad helyet a helyettesítő engesztelésnek, nem menti föl híveit a bűneikért való egyéni felelősségtől. Csak egy Istent ismer el, minden dolgok Atyját, a szent lelket, mely a természet minden nyilatkozását áthatja ... öt imádja minden követője, és ö előtte a legtökéletesebb egyenlőség és testvériség színvonalán állanak. A kegyes muszlim, ki szent prófétánk igaz tanításainak értelmét eszével föléri, az ő vallásár ban él és létezése legfőbb igazságának tekinti azt. Minden jövetében menetében csak ö vele van;. nem lehet annyira elfoglalva mindennapi ügyeivel ós világi dolgaival, hogy ne volna képes elfordulni tölök, midőn az imának rendelt óra elérkezik, hogy lelkét Istennek ajánlja föl. Szeretete, reménye, félelme mind abba merül; ez a legutolsó gondolata, ha éjjel nyugvásra hajtja fejét, és a legelső, mely lelke elé kerül, midőn hajnal hasadtával a muézzin szava hangosan és tisztán csendül meg a mecset minaretjén, nyájas visszhangot keltve ünnepélyes és fenséges egyhangúságával: Jöjjetek imára, jöjjetek imára! Jobb imádkozni, mint aludni!» Ily alapon tárgyalja aztán a muhammedán tanítás részleteit a maga apologetikus szempontjából és czélzatával. Előtérbe tolja előnyös mozzanatait ;i azokat, a miket a közvélemény és köztudat rendszerint árnyékos oldalaiként szokott kiemelni, oly világításba helyezi, hogy az árnyék helyére csupa fény özönlik. Előadása a tudományos bírálat szempontjából a történelmi szemléleten alapuló objectiv ítélet teljes hiányát tükrözi. Apologiája oly túlzott, hogy még a vallásos irodalma terén iskolázott tősgyökeres muhammedán ember sem járulhatna hozzá. Különösen áll ez azon téves informatiókról, melyeket könyve külön-külön fejezeteiben a soknejűségröl és rabszolgaságról nyújt, és melyek, mint már föntebb láttuk, a chicagói gyűlésen oly élénk visszatetszést keltettek a hallgatóságban. Még azt sem fogják magok a muhammedánok helyeselni, [629]