Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
12 DR. GOLDZIHER IGN .VOZ. ezen nagy költségekkel előállított typographiai termékeit. Hadászati olvasmány természetesen nem mindenkire nézve vonzó és mulattató, és a franczia irodalom oly lioinlokcgycnes ellentéte annak, a mit az arab olvasó megkíván és hasznos érdekeltséggel elolvasna, bogy tökéletes félreismerése a nép szellemének kellett ahhoz, hogy oly nép elé, mely maga egy gyönyörűnél gyönyörűbb szépirodalmat nevez magáénak, ilyen exoticák tálaltassanak. A ki meg akarja tudni, hogy mily kapósak voltak a biilaki nyomda legelső termékei, az megláthatja Kairóban a Darb al-ganiámíz nevű utcza egyik nagy állami épületében elhelyezett könyvtárban. Azon szobának, melyet a könyvtár tisztjei foglalnak el, két falát tetőtől talpig nagy szekrények födik el, melyek tömve vannak ezen irodalmi productumokkal és busz év óta ásítozva lesik a vevőket. Uly kevés Ízlése és fogékonysága volt. Muba mined Alinak, ezen valóságos »general bum-bum«-nuk saját népének eredeti irodalma irányában, hogy nem is jutott eszébe, miszerint jobb volna ezeket terjeszteni ama sertésszőrü kefék által, mintrosz fordításait a franczia irodalom nem épen legkitűnőbb gyöngyeinek. Mert épen a fordítandó anyagra nézve is elég hóbortot tanúsítottak. Kom hiszem, hogy épen a rettegett sertésszőrü kefék riasztották volna vissza az igen nagy előszeretettel szabadelvűnek mutatkozni akaró basát, midőn az igazhitűek munkáit kéziratban hagyta meg akkor, mikor azok terjeszté1 sére oly kiváló alkalom kínálkozott. Csak fölötte kevés volt az, mi ezekből a nyomda első korszakában Bfilakböl kikerült. Muhammed Ali utódait nem igen bátoritatta fel a nyomda iránt mutatkozó részvét. Valamint a rohammal kezdeményező első cgyptouii alkirály tanügyi intézményeinek nagy részét úgy a nyomdát is le szerette volna rázni Abbász basa egyéb gonddal terhelt válláról; és igy ezen feladatának helyesebb felfogása által a tudományok és az irodalom — már t. i. a nemzeti irodalom — iránti közérdekeltség felébresztésére hivatott intézmény liusdi bégnek adatott által — mint hallottam félig ingyen. A nyomda ezen második korszaka alatt inkább nyerészkedő speculátió volt a mérvadó eszme mint azon közhasznú törekvés, melyet ily intézménynyel kell vala egybekötni. De elég a hozzá, hogy ezen nyerészkedési inger [70]
