Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

GOLDZIHER IGNÁCZ 43 IV. A tisztelt hallgatóság joggal kívánhatja meg tőlem, hogy már mostan azon kérdésre adjak feleletet: Mi az oka annak, hogy — mint az előbbi fejezetekből láttuk — a keleti és nyugati iszlám kifejlődésében amottan az iszlám toleráns, szabadelvű és az egyéni gondolkodást, valamint az idő haladását méltányló iránylata juthatott érvényre, mig itt a rideg traditionális szűkkeblűség jutott uralomra és képezte az alakulás kiinduló pontját és hatalomra jutó elvét ? Szükséges, hogy ezen kérdésre feleljünk és reménylem, hogy ezen fejezet folyamatában lesz alkalmam felhozni azon történelmi monumentumokat, melyek a fejlődés emiitett menetét igazolják és átalános történelmi tényekkel való összefüggése szerint okadatolják. a) A traditionális iskolának megalakulása Medinából indult ki medinai tudósok részéről, és nem volt egyéb mint a medinai vallásos irány codificátiója. Mälik b. Anas maga medinai szülelésü volt. A két szent város, Mekka és Medina között, az utóbbi képviselte a pietisticus elemet, mig a mekkai aristokratia, mely Muhammednek élete idejében oly sok keserű órát szerzett a prófétának, melynek tagjai csak a Medinából ellenük induló sereg győzelme után vetették magukat alá a próféta és »segitöi« kardjának, nem igen hajlott azon lélekállapot felé, mely a kegyes medinaiakat, kiket aristokratikus hajlamaiknál _fogva sem akartak magukkal egyenrangúaknak elismerni, jellemezte. A vallásban érvényre emelkedett a medinai arabság, a politikában a mekkai aristokratia. Innen azon elkeseredett véres harcz, mely a chalifátus első idejében hosszú ideig folyt ezen két, az iszlám vallói előtt egyenlően szent város lakosságai között, és mely a medinai párt végmegsemmisitésével végződött al-Rarra véres emlékű csata napján. A mekkai főurak, kik épen Syriában aratták volt fényes diadalaikat, melyeket az iszlám diadalmának neveztek, al-IIarránál a medinai jámbor ellenzék minden hatalmát örök időkre megtörték. A próféta »védőit ezen vészteljes csapás után soha többé fel nem ocsúdtak, erejük mindenkorra meg volt törve. [183]