Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
A SPANYOL AUABOICRÓL. 49 kerete van továbbá a bid'á fogalmának, abból is kitűnik, hogy az épen idézett nyilatkozat szerint az arab rhetorikában oly annyira kedvelt rimelt próza és parallelismus is mint újítás van kárhoztatva. Ismeretes, hogy Ihn Chaldűn magribin történetíró, midőn történelmi bevezetésében ezen rhetorikai ügyesség érvényesítését tárgyalja, kiemeli, hogy az inkább van elterjedve a keleti mint a nyugati arabok között. 6 9) Lehetetlen ez alkalommal nem koczköztatnunk azon megjegyzést, hogy a nyugati arabok ezen tartózkodása egyéb alappal is birt, mint pusztán aestlietikai alappal. A málikita iskola a bid'á-ról való felfogásának egyik irodalmi hatását találhatjuk benne. A hanafita iskola, nemcsak hogy túlteszi magát mindezen tekintetben a traditionalismus nyűgén, hanem nyíltan korholja is a bid'á fogalmának absolut érvényesítését és azon felfogást, hogy minden társadalmi jelenség a traditióból meri ti létjogosultságának czimét, és megvetendő bid'á-nak csak azon dolgokat és cselekedeteket akarná tekinteni, melyeknek lehetősége meg volt adva a próféta idejében, de melyeket mindamellett került, kimutatván azáltal, bogy ínyére nincsenek. Ezen distinctió által a bid'á-k megszámithatlan serege két részre fog szer intők oszolni: helyeslendö vagy mint ők mondják szép újításra és rosz, azaz megvetendő újításra (albidfá al-hasaná egyrészről és ab-h'ut á al-sajjíá másrészről). »Sokan vannak« igy szól egy a bid'á-ra nézve még mindig a A A elég szigorú hanafita tudós Ahmad al Rumi al-Alchisári »az újítások seprője« czimü könyvében, mely a bid'á-k megrostálásával nagy hé.vvel és buzgalommal foglalkozik 7 0) »sokan vannak, kik ezen megkülönböztetést nem teszik meg és úgy vélekednek, hogy mindaz, a mit saját belátásuk jónak talál és mire saját lelkük hajlandóságot érez, egyszersmind helyeslendö is, és igy megengedett dolgokat tiltott dolgokkal összezavarnak és vak teveként, mely nem tudja megkülönböztetni a sikamlós, veszedelmes utat az egyenes országúttól, minduntalan megbotolnak. Az emberiségnek általában hasznot hozó újításoknál — és feltételeztetik, hogy minden ujitás az emberiség javára czéloz — mindenekelőtt azon alkalmat kell tekintetbe venni, melynek a kérdéses ujitás keletkezését köszöni. Ha már most ezen alkalom egy újonnan keletkezett viszony, mely [181]
