Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
54 GOLDZIHER IGNÁCZ kánonjog képviselői — al'ulaniá — ellenében igen sok tekintetben szabadelvű ellenzéket alkotnak, úgy a dohányzás kérdését tekintve is, a mystikus iró korholja az ulemák tülszigoru felfogását.' Abd-al-Gani al-Nabulsi emiitett munkájában, melyet a bécsi cs. kir. udvari könyvtár kézirattárából ismerek (N.F. nr. 265. fol. 104 verso — 147 verso 0 1) és melyből az előbbeniekben is több adatot kölcsönöztem, a dohányzás szigorú ellenségeinek vallásos és czélszerüségi érveit törekszik megczáfolni és scrupulusait eloszlatni, és e mellett még számos mulattató anyaggal, úgyszintén a dohányzást illető költemény mutatványnyal, és történelmi adattal bővíti értekezését. Ezen történelmi adatok nem mindig oly felvilágosító természetűek, mint azon cbronologiai egybeállítás, melyet fönntebb a szóban forgó munkából kölcsönöztem. Van benne olyan történelmi adat is, mely európai Ízlésünkre inkább mint furcsaság hat. Legyen elég egy példának felhozása. »Azt beszélték nekem« — ugy mond hiszékeny irónk 6 2) — »bogy a dohány ismeretes alkalmazása nem oly dolog, mely legelőször ujabb időben merült fel, hanem az őskor bölcsei is, kik Nemród idejében éltek, ismerték már ezen alkalmazást. Volt ugyanis Nemródnak egy gyógyithatlan betegsége, mely abból állott, liogy egy bogár mászott orrán át agyába és folytonosan kínozta őt. A fájdalom elállt ugyan egy időre, ha Nemród falhoz verte fejét, de végleg nem szűnt meg s mindig újból kezdődött, úgyhogy a sok fejverés által a király komoly veszélynek volt kitéve. Ekkor orvosa dohányzást rendelt neki, és csakugyan az által, bogy a király a dohányfüstöt felszítta és orrán át kibocsátotta, a fájdalom lassan lassan elállott. Azok, kik hiábavaló mesékből akarják bebizonyítani azt, hogy az ókori Ázsia előtt az uj világ nem volt ismeretlen, az ép emiitett mondából is, (melyről mit közbevetőleg akarok megjegyezni az a nézetem, hogy lényege zsidó forrásból van kölcsönözve, csak Titus neve Ncmród-évA van benne helyettesítve) G 3) meríthetnének állításuk számára némi érvet. Az orthodox muszlimokra azonban épen a kivánt hatásnak ellenkezőjét idézte elő, a mennyiben tudnillik belőle az tűnik ki, hogy az általuk kárhoztatott élvezet, melyet Muhammcd nevével kapcsolatban nem lehet kimutatni, mint az őskor egyik hitetlen királyának szokása van kimutatva. De [178]
