Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

»0 GOLDZIHEU IO.NA.Cii si'ita kéziratból kimutattam, a banafita iskolát a magismuásal való conspirátióról vádolták egykor Középázsiában, és magánakcióit Hanifánalc származására nézve azt a mesét költötte az ellenfél, bogy ő egy a mágus hitet valló persa királytól származik. 4

3) Valamint az épen emiitett kérdésre nézve Múlik a formalisms képviselője, ugy a ritus egyéb pontjaira nézve is ezen imám iskolája sürgeti a betűsszerinti formaszerüség kötelező voltát, mig Abu Hanifä szabadabb térben engedi mozogni a ritus végzőjét. A muliammedán imádságban gyakran ismétlődő mondat ez: Alldliu alcbar (Alláb nagy!) Malik és vele a másik két imám iskolája azt tanítja, bogy a kötelező ima érvénytelenné válik, ha ezen szavakon, az illető összefüggésben, hol azoknak helye van, módosulás történik; oly ember, ki véletlenül akbar helyett azt mondaná \azim, a mi szintén annyit jelent hogy: nagy, nem tett volna eleget azon kötelességnek, bogy a nap ezen részében imát kell végeznie. Csak Abu Hanifä elégszik meg az akbar synonymjaival, sőt a puszta Allah szót is minden praedicatum nélkül elegendőnek tartja és a praedicatum elhagyását nem tartja gátlónak arra nézve, bogy valaki az illető imádság kötelességét absolveálta légyen. Ismeretes az is, bogy az ima végeztével a muhammedán ember guggoló helyzetben mond el egy kissé hosszadalmas formulát. Ha már most az embernek baja van a lábával, ügy hogy nem bir hosszabb ideig a megkívántatott helyzetben maradni, Mdlilc szerint az illető formulát oldalvást támaszA kodva vagy pláne hanyatt fekve kell elmondania. Abu Hanifä nem kívánja meg ezen komédiát, és azt tartja hogy az ily beteg ember ne vesződjék hiába, hanem hagyja el egészen azt a mire nem képes. A kit az imádság ideje csónakon ér, annak Malik szerint úgy mint szárazföldön álló helyzetben kell végeznie az imádságot, mig ezen experimentum életveszélylyel a nem jár; Abu Hanifä szerint nem kell próbára tenni a tenger hullámait és a priori mindjárt ülő helyzetben lehet az imádságot végezni 4

4). Ellenben mig Múlik iskolája megelégszik az opus operatummal, Abu Hanifä sürgeti a rítusban a külső illemet még akkor is, ha annak tekintetbe vétele a liivek terhére volna, és ezen felfogásából folyólag a fenntebbi példák[170]