Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
A SPANYOL AUABOICRÓL. 49 kai épen ellentétben sok esetben érvénytelennek mondja a végezett imát olyankor, midőn az Malik szerint beválnék. Az imádságban előforduló koránlielyelcet Abu Hanifá szerint könyv nélkül kell elmondani, mert nem akarja az imát kótaszerűnek tekinteni, míg Malik és a többi imám szerint jó az, ha szövegből olvassa is ki az imádkozó, csak a formulán ne ejtessék csorba. Imaközben beszélgetni oly dolog, mely lia tévedésből történt, Múlik szerint nem rontja a ritus érvényességét; Abu Hanifa szerint igenis rontja és az imádság ilyenkor nem válik be. Szerinte nem érvééyes az imádság, ha az imádkozó mellett asszony foglalt helyet, az ellentétes iskolák ezt nem bánják. Hasonlölag áll a dolog a két iskolában, ha az imádkozok sorában aszszony találkozik. 4 5) Jellemző Ab A IJanifá antiformalismusára nézve, hogy ellensége az imádságban a cumulátiónak. Múlik és a többi imám szerint tudniillik lehetséges az, hogy—ha szükség forog fenn—több imát cumuláljon az ember. Ha p. o. bármily ok lehetetlenné tette a reggeli ima formális megtartását, akkor a déli ima előtt közvetlenül mondja el az ember a reggelit, utána azonnal a Yele szöveg tekintetében majdnem azonos délit, és lia a következő délutáni ima elmondása előreláthatólag nem lesz rendesen végezhető, a megelőzőnek kapcsában mindjárt a salát al'asr-t (délutáni imádságot) is leőrli. Természetesen csak az szükséges, hogy Allah előtt napjában ötször tisztelegjen a muszlim a megparancsolt formulákkal. Abű Hanifá mint a formalismus ellensége, nem engedi meg ezen lóhalálába való cumulátiót. A Ugyanazon szellemben opponál Abu Hanifá iskolája a formalisticus irány egy másik rituális felfogására nézve, mely a bőjtölésre vonatkozik, t. i. a böjtpótlás ellen. Mililc és Ahmed b-Havbal tudniillik túlságosan alkalmazzák azon nézetet, hogy az egészségi okoknál fogva elmulasztott bőjtölés kipótlás által hozható helyre. Igy p. o. azon nézetben vannak, hogy viselős asszonyok, kik álapotuknál fogva a bőjtölést ki nem bírják és azt megtörni kényszerülnek, minden mulasztásukat annak idejében pótlás által helyre hozhatják; vagy renegát emberek, ha ismét visszatérnek az igaz bitre, a hitetlenségük idejében elmulasztott bőjtölést ugy hozhatják helyre, hogy egyenlő számú közömbös, azaz a rama<Ján hóba nem eső na[171]
