Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
A SPANYOL ARABOKRÓL. 29 ban és minthogy az, mit Abu Hanifáról megemlítettem, ezen értekezésem összefüggésében igen lényeges mozzanatot kéképezhet, az ott előadottakat e helyt röviden bátorkodom ismét körül irni. 4 J) Abü Hanifávolt ugyanis az iszlám imámjai között az egyedüli, ki gyakorlatilag méltatta azon körülményt, hogy az iszlám nem kizárólag arab elemekből áll, sőt hogy a persa elem a muhammedán társadalom egy igen jelentékeny részét teszi ki. Minthogy a traditió 'legelső keletkezésekor iszlám és arab nemzetiség ügyszólván azonos fogalmak voltak, nem tartozván az iszlám-községhez más egyén mint arab származású, azon iskolák, melyek a rítusra nézve ugyan csak a traditióból indulnak ki, a rítusra vonatkozó kérdésekben, a mennyiben azokban idegen nyelvek és idegen nemzetek jöhetnének tekintetbe, szorosan ragaszkodnak az arab nyelv kánoni érvényéhez és a rilusban nem engednek semmiféle jogosultságot a persa nyelvnek. Náluk kérdés tárgya nem lehetett például, hogy az obligát imák csakis arab nyelven mondathatnak-e el, akár érti az illető egyén, mit imádkozik, akár pedig az idegen nyelven elmondott arab imádságot nem érti. Ilyen p. o. a fátihá t. i. a koránnak első fejezete, mely minden imádság bevezetését képezi, és melyet az általános felfogás szerint csak arab nyelven szabad elmondani. Ezen nézetnek támogatására egy pár koránmondatra is hivatkoznak, melyekben a szent könyvnek xar i&X'j" urab jellege bangsulyoztatik 4 >), nem vévén tekintetbe, azon körülményt, hogy mikor ezen koránhelyek keletkeztek, a muhammedán társadalom szempontján kivül esett az az eshetőség, hogy valamikor arab nyelven nem értő nemzetek fognak az igazhitűek körébe lépni. Csakis Abu Hanifá az, ki ezen kérdésre nézve is a tőle kitelhető legliberálisabb álláspontot foglalja el. Kereken szabad választására bizza a persa embernek, ha nem érti az arab szót, hogy a fátibfi-t saját anyanyelvén mondja el, söt egy későbbi hanafita scikh Mahmvd al-Auzgandi kötelességévé teszi azoknak, kik ily persa fAtihíl elmondásánál jelen vannak, hogy a ritus által elrendelt pro* sternátiókat végezzék, akár értik a persa nyelvet akár nem. A hanafita iskola ezen a persa nyelvnek az arabbal való egyenjogositását illető törekvése oly annyira ment, hogy mint egy [169]
