Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

Goldziher Ignácz. lOf aggastyán tért ismét vissza hazájába*). A svúfik ezen nagv kiterjedésű utazásai sem maradtak terméktelenek az arab utazási irodalomra nézve, de azon ábrándos, exaltált lélekállapot, mely az embereket jellemzi, legtöbb esetben elvonja őket a közvetlen világtapasztalatoktól és transcendentális irányt ad minden körülmény közt irataiknak. Ezelőtt vagy négy évvel itt Budapesten egy persa ember jelent meg, ki hazájában szintén a szúfismus emlőjén nevelkedett. Utazási ingere öt is elvoná szülőföldjétől. A mekkai zarándoklás után, melyet megtett, beutazta Európa egy nagy részét, mindenütt elsajátítván az országok nyelveit. Én Vámbéry úr házában láttam, a hol két napi itt tartózkodás után már egy pár magyar mondatot is képes volt összeállítani. Mestere volt a persa irálynak a művészi prózában épen úgy, mint a költészeti alakításban. Naplójából, melynek egyes czafatjai, a mint alkalomszérűleg arany irályával firkálta tele, hol mellényzsebeiben, hol inge alatt voltak szétszórva, egy pár helyet hallottam tőle felolvasni. Többek között felejthetlen maradt előttem egy tombola leírása, a melynek Velenczében volt szemtanúja. Itt azért említem fel, mert igen jellemző azon irányra nézve, melyben ezen szűfitanítványok a világ rendes tüneményeit szemlélik és melynek aztán munkáikban kifejezést adnak. A legabstractabb bölcselmet fejtette ki a tombolából és a pantheisticus iskola legfinomabb tételeit szórta egy oly előadás közé, mely egy világi tárczairó keze alatt tán épen ellenkező szempontokat idézett volna fél. De ilyen a szüfik világnézete. Azon utazási munkák között, melyet ezen gondolkodó emberek utazásai eredményeztek a muhammedán irodalomban a legnevezetesebb az arabok közt híres 'A b d a 1 'G a n í a 1 N á b u 1 s z i-nak eddig kiadatlan könyve, mely annyiban is megérdemli a rövid megemlítést, minthogy czíme egy nevezetes véletlent tüntet elénk. Ezen munkát tudniillik szerzője szórói-szóra ép oly névre keresztelte, a milyenre Göthe háromszáz évvel később híres önéletrajzát: »Wahrheit und Dichtung.« Hátra van még a muhammedán utazók egy negyedik nemérőlmegemlékezni, melynek az európai középkorben egy megfelelő hasonmásátlátjuk „az utazó i s k o 1 á s o k"-ban (fahrende Scholaren). Mióta tudniilik a muhammedán iskolatudomány kifejlődött és vele együtt a nagyobb városokban, illetőleg azok mecseteiben egyes *) I,ás<l egy dolgozatomat a szüfik irodalmáról. (Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft) XXVI. kötet 772. lap. [119]