Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

Goldziher Ignácz. lOf fogva a légben lebeg, a maga részéről annyiban véve is nagy mágnes sok jámbor muszlimra nézve, a mennyiben van elég eszük, hogy tudják, miszerint pl. Bag'dád és Mekka között, oly nagy embertömeg összecsödülése alkalmával van alkalom elég a »gschiiftelésre« is. *) «Ezért sokan syriai, aegyptomi, persai sőt-még európai termékeket is, nevezetesen Algierböl és Aegyptomból, magukkal visznek az útra, és Arabiából viszont mokkakávét, strucztollakat, datolyákat, illat- és kenöszereket, indiai selyemnemüeket és musselincokat hoznak haza. Útközben a beduinoknak eladnak pamutból való kaftánokai, vászoningeket,övöket, köpenyegeket, kuffiákat (a napheve ellen használt fejre valók ; különösen a higáziakat becsülik nagyra), ollókat, késeket, dohányt vagy cserébe vesznek tőlük abrakot a tevék számára, gyümölcsöt, marhákat, tojást és baromfit.« És a mint ezen kereskedő szenteke dolgokban a legegyszerűbb nemzetgazdasági törvények szolgálatában állnak, úgy másrészről megvan históriai folytonossága is a kereskedelemnek.ez alkalommal. Mert hiszen a mekkai zarándoklás legösiebb alakja az volt, hogv az arab félsziget lakói törzskülönbség nélkül az év bizonyos szakában oda gyűltek nem csupán imádságra, végtelen processiókra és egyéb ceremóniákra, hanem azért, mert akkor volt a nagy mekkai országos vásár. Látjuk, hogy mily mérvben mozdította elő és tette szükségessé ezen második mozzanat az utazást a keletiek között. Sőt még azok is, kik a szent helyek közvetlen közelében laknak, is útra, hosszú útra indíttatnak a zarándoklás idejének közeledtével. Nem mindenki tudós és theologus, sem pedig próbált practikus ember, a ki távol országból Mekkának indúl. A mekkai ünnep pedig oly bonyolódott rítussal jár, hogy nem egykönnyen tanulhatja el elméletileg az, ki a muhammedán vallási élet törvényével nem foglalkozott. Okvetlenül tehát útmutatásra szorul az, ki ezen szertartást legelőször végzi és e czélra mintegy önmaguktól kinálkoznak a szent helyek környékét lakó emberek, kik a szertartást majdnem évenkint végezvén, gyakorlatból igen jól ismerik kisszerű detailjait. De ezek az urak nem várnak, míg az ember oda jő. Már Aegyptomban találjuk őket nagy számmal, egymásnak concurrentiát csinálván a minél correctebb módon üdvözölni akaró igazhitűek kizsarolásában. „M ut v a f f i"-nak hiják e szent hivatalt. A ki megakarja ismerni ez urak telhetetlen kapzsisáságát, alávaló jellemét és istente*) Lásd : Stefan Henrik könyvet : I) a s heutige Aegypten. (Lipcse, 1S72.) p. 352. [117]