Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]
Goldziher Ignácz. lOf bevallanom, hogy ezen feladatra nem vállalkozhatom, naert sokkal mélyebb tanulmányokat kíván, mint a melyeket végezni hatalmamban állott. A thémához, melyet ez úttal Önök előtt megpendítettem csak igen mellékes mozzanatához fogok most hozzászólani. Van két dolog, a mit egy népről egy füst alatt lehetetlen elmondanunk a nélkül, hogy ellenmondásról ne vádolhassanak. Azt tudniilik, hogy van nagy földrajzi eredeti irodalma, a melyet a nemzet részvéttel fogadott és ápolt — és azt, hogy ugyanezen nemzet apathicus érdekhiánynyal és egyoldalú subjectiv önmegkorlátolással viseltetik a világ mindazon részei iránt, melyek közvetlen látköréhcz nem tartoznak. Pedig az arab nemzetnek igen nagy és sok tekintetben figyelemre méltó földrajzi irodalma van. A földrajz theoreticus kérdéseire nézve ugyan mindmáig nem haladták meg Ptolemacus álláspontját, a ki a földrajzi Íróknak csalhatatlan apostola, sőt némely tekintetben és pedig még hydrographicus kérdésekben is, a traditio legendaszerü alapján állanak. Különösen örökölték át magukat a legkésőbbi időig a hét klímáról (iklim) szóló mesék, melyeknek megőrzését és a nép tudatában való megerősítését nagyrészt a bőven képviselt kosmographicus irodalomnak kell rovására Írnunk. Csak a legújabb időben kezdik megérteni az öt világrészt és hogy mily sürgősen kapják fel az új dolgokat, ha egyébként vallási dogmáikkal nem ellenkeznek, arról e téren mindenki meggyőződhetik, ki a kegyes arab emberek fogadó szobáinak falait a korán versekkel tele pingált táblák mellett, egészen az európai kartographia színvonalán álló mappákkal látja tele aggatva. Ezen mappák nagyrészt Piurópában készülnek, de Kairóban már rajzolnak földabroszt saját becsületükből is, természetesen egyelőre európai emberek útmutatása mellett. De a mennyire hátramaradt földrajzi irodalmuk az elméleti kérdéseket illetőleg, ép oly korán fejlődött ki náluk egy igen gazdag irodalom a topographicus földrajz körül. Tudjuk, hogy Ritter és Kiepert nem egyszer vonatkoznak az arab geographok adataira és különösen az utóbbi tudós csupa földrajzi érdekből érdemesnek tartotta az arab nyelv elsajátítását is, mert a legtöbb német arabistának még nincs annyi emberszeretete, hogy általánosabb érdekű szövegeket, a mint a kéziratokból kiadják, egyszersmind modern fordítással kisérjék. A franczia tudósok már régóta belátták ennek szükségét. Hogy mily korán kezdődött az araboknál a geographia művelése és hogy mily csodálatos tevékenység fejlődött ki köztük e téren, annak kimutatása egy külön munkát igényelne. R einaud már 1848-ban [109]
