Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

164 Muhammedán utazókról. nérale«-t, azonnal kitűnt az, hogy Renan theziséből több a kivétel, mint azon esetek, melyeknek lényegét az említett általános jellemvonások tökéletesen födöznék. Azért említettem meg mindezt, mert még mai napig sem szűnt meg a müveit közönség ajkáról egy osztályzás, mely persze a tudományból már körülbelül harmadfél század óta eltűnt. Szólnak t. i. az emberek nyugati nyelvekről és keleti nyelvekről épen úgy, mint a hogy egymással ellentétbe helyezik a nyugati és a keleti embereket. Ezzel összeköttetésben aztán a keleti ember áldozatává lesz egy általános jellemzésnek, melyet reá alkalmaznak és melytől elválaszthatlannak tartják őt. Pedig hát ma könnyen érthető, hogy reá illik anagy keleti emberiség egy részére-az, a mi egy másik, tán nagyobb részlétetöl tökéletesen idegén. De azok, kik egy bizonyos válaszfalat mégis • felállítanak p. o. a chinai ember cs a perzsa ember között, legalább is a muzulmánt szokták egy zsákba vetni és azt mondani, hogy a muzulmán embernek jelleméhez tartozik ez vagy amaz, ámbár a muhammedán vallás az eddig felállított ethnographiai és nyelvészeti osztályok mindegyikében képviselve van egy jó contingens által. Igy pl. akárhányszor olvashatunk a keleti ember kiváló tunyaságáról, tompaságáról, temperamentumának phlegmájáról; arról hogy hiányzik belőle a szellem rugékonysága; azt, hogy lelkének iránya főképen subjectiv, hogy nincs meg benne az a fáradhatlan érdek a saját körén kivül eső iránt, a mely a müveit nyugati embert jellemzi és hogy ezen érdek, ha egyáltalán nyilvánul, legfeljebb gyermekies kíváncsisággal helyezhető egy vonalra; egészben véve pedig az apáthia az, mely jelleme fölött uralkodik. Persze a dohánytőzseink homlokán czégérül kiaggatott festett törökök, a mint puha pamlagra dűlve önmegelégedést kitejező arczczal és tömött szájjal eregetik a csibuk kéményéből feltolúló füstfellegéket a Dorottya- és Váczi-útcza sétáló közönségére, tökéletesen megfelelnek ezen jellemzésnek. Máskép mutatja magát a keleti vagy közelebbről a muhammedán emberiség egy jókora része az életben, a históriában és az irodalomban. Ha az volna czélom, hogy ezen tekintetben azon jeliemi különféleségeket mutassam ki, melyek a muhammedánságot valló különféle fajok között észlelhetők és ki akarnék terjeszkedni azon részint physikai, részint lélektani okokra, melyek ezen jeliemi különféleséget tényeszték és annak történeti fejlésésben irányt adnak, kétségtelenül érdekes és fölötte fontos dolgot végeznék. De engedjék [108]