Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

Muhammedán utazókról. i. A keletiek régóta részesülnek azon kiváltságos sorsban, hogy róluk egynehány általánosan jellemző phrázis fordul meg közszájon, melyeket elődeinktől örököltünk és melyek daczára annak, hogy a keletet és lakóit évről-évre jobban és behatóbban ismerjük mind ethnographiai, mind irodalmi tekintetben, nem vesztik el szerepüket azon inventárban, melynek összlétét épen ezen általános jellemzésre czélzó phrázisok képezik. Ez szokott lenni hibája minden oly törekvésnek, mely nagy cs magában véve a legkülönfélébb elemekből álló tömeget egy vonással, egy összefoglaló eszmével akarja felkarolni. Ez sok előítéletnek és hamis nézetnek lett kútforrása. Pedig tagadhatatlan, hogy épen ezen generalizátió a jellemzésben, egy kiváló tendentiája az emberi szellemnek. Föléje szeret-emelkedni a részletek kicsiszerüségének és egy magas nézpontból felölelni az egész látkört. Ha utazunk, nemde jobban szeretjük egy hegy csúcsáról élvezni azon öszszes hatást, melyet egy ezerszínű kicsiségekből álló táj lelkünkre gyakorol, mint sem vesződni ezen kicsiségekkel egyenkint? Pedig ezen összhatás csak akkor fog értékkel bírni ismeretünk tágulására nézve, ha a részletek tanulmányozása előkészítette lelkünket annak befogadására. Az összehasonlító ethnographia, vagy mint újabb időben inkább szeretik mondani a néppsychologia, már több ízberr talált alkalmat az elhamarkodott általánosítások káros voltáról meggyőződni, bármiképen hízelegték be magukat ezen általános nagybani jellemzések találós, frappans voltuknál fogva a közönségnél. Midőn példáúl Renan Ernő, a genialis franczia akadémikus, kimondotta azon théziseit, melyekben a sémieknek és az árja fajnak általános jellemvonásait vélte összefog'alhatni és belőlük megmagyarázhatni a sémiek és az árja népek egymástól eltérő világtörténeti működését és hivatását: első hallásra bámulta a világ ezen apodiktikus bizonyossággal és az általános érvény praetentiójával felállított kategóriákat. De alig kezdték a részletekre alkalmazni ezen «vue g é [107]