Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

12 Ezekre az eredményekre, meghódítottak és idegenek önkéntes szolgálataira — és amint ma látjuk: hosszú időn át valóban szilárdnak bizonyult aláttvalói hűségére — emlékezve, a török hatalom magyarországi alattvalóitól is ilyen teljes behódolást várt; azt kívánta, hogy nemes és jobbágy, múltját megtagadva, teljes lélekkel szolgálatába álljon, vallásért vallást, kultúráért kutúrát cseréljen, mint egyes balkáni népek tették, sőt ehhez a kezdő lépést is ő maga tegye meg, —, mert a török állani a lelkek megnyerésére sem előbb, sem utóbb nem fejtett ki tervszerű munkát. Tudjuk, hogy a magyar nemesi osztály e kívánságnak teljességgel nem tett eleget, a török gondolat szolgálatára sem vallásával együtt, sem vallása nélkül nem tudta magát rászánni. A bennszülött társadalom alsóbb rétege, a jobbágyság azonban a helyzetet nálunk Magyarországon is máskép ítélte meg s azzal szemben máskép is viselkedett, már azért is, mert helyenkint már meg volt tűzdelve jövevény balkáni elemekkel, melyek a török hatalom elől húzódtak fel észak felé. Valószínű, hogy a jobbágyság nagy tömegei, az új hatalom szerveivel ritkán kerülvén érintkezésbe, a török fennhatóságban nem annyira lelki problémákat, mint inkább csak gazdasági kérdést láttak és ahhoz a viszonyok kívánalmai szerint igazodni igyekeztek. Ha a jobbágy akart, török részen kalauznak, zsoldos lovasnak is beállhatott; elvétve magyar is megtette azt, amit a balkániak igen gyakran, pl. Werbőczynek a budai török bíróságban utóda: egy Nagy Péter nevű már mint szpáhi szolgálta meg török kenyerét. Keresztény létére kisebb javadalmai birtokot is szerezhetett, mint pl. Dimitri (rác)kevi bíró, aki már 1547-ben három magyar falut tímárként bírt, s végül régi telkén is megmaradhatott, mert a török kincstárnak a földbirtokra kimondott általános tulajdonjoga a jobbágyot birtokáról nem távolította el, sőt a török kánun épúgy telkéhez kötötte, mint a másik országrészben a királyi törvény. A török törvény ugyanis egyáltalában nem töreke479