Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157

148. K. n. Belgrád [1705. június 10?]. Ugyanő, ugyanahhoz. Három nappal (Rákóczihoz intézett) legutóbbi levelének elküldése után Belgrádba érkezett a francia követ tolmácsa s azonnal tovább ment (Rákóczihoz). Ezúton is kifejezi reményét, hogy viszonya (Rákóczihoz) továbbra is barátságos marad. 13. K. n., Belgrád. Ugyanő, ugyanahhoz. Levelét megkapta s örömmel vette ígéretét, hogy az országban rekedt mohamedánokat haza fogja ereszteni. — A portára jelentette, hogy oda követet óhajt küldeni; ennek azonban Belgrádon át kellene mennie. 14. K. n., Belgrád [1706. ápr. 19. után

1

5]. Ugyanő, ugyanahhoz. Levelére válaszolva közli, hogy Hüsein bej, akiről már régebben is írt a fejedelemnek, levelet hozott számára a kántól és a tatár trónörököstől (kalgai-szultán). A nevezett Hüseinről azt hallotta, hogy mielőtt Belgrádba érkezett, Sebesen a vezír agájának adva ki magát, Temesvárra postakocsit követelt (de nem kapott), hogy birtokában van egy, a temesvári pasa kethüdajának nevére hamisított levélnek (ahogy mindezeket már 'Ali temesvári pasának is jelentették), és hogy különböző helyeken csalásokat követett el. Mivel attól tart, hogy a kán levele is hamis, annak csak másolatát

1

0 küldi meg a fejedelemnek, de az kéréséi (Török-magyarkori Történelmi Emlékek, írók XXVII. k216. 1.). 1

8 V. ö. 5. sz. 1

8 L. 5. sz. 438