Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85
TÖRÖK IRATOK A GR. ZICH Y-C.SALÁD BIRTOKÁBAN 85 ján lehetne leghívebben rekonstruálni. Ilyen magánlevelek a törökség lelki állapotára és jellemére meglepően előnyös fénysugarat vetnek; íróik oly meleg baráti vagy rokoni szeretettel szólnak, hogy szíveskedő, aggódó, beccző, jó tanácso"t és segítséget adó nyelvükkel szinte versenyre kelnek e korszak zaklatott, szenvedő magyarságának közvetlen, nemes modorával. Stílusukban nyomát se leljük a vakánüviszek (vaq'nnüvis: udvari történetíró) é6 meddáhok (meddah: udvari költő) gyalázkodó gőgjének, sőt ezzel szembeállítva, tiszta érzéseiknek egyszerű kifejezése valósággal bámulatra ragadja az embert. A 12. számú kajári török levél egy négysoros szerelmi versike: epedés az imádott leány arca, szem», hangja uián. vágy, hogy láthassa, hallhassa örökre. — Az írás tintája úgy halványul, mint a. 9. számú levélé 6 a papiros anyaga is egyezik vele, viszont az összes többitől különbözik. Valószínűleg ugyanazon ember (a török rab) írása mind a kettő, ami mellett bizonyos közös írásbeli sajátságok is szólnak (a kézírás hasonlósága, a helyesírás). Törlés vagy javítás nincs rajta, tehát alig tételezhető föl, hogy eredeti fogalmazvány; valószínűbb, hogy írója egy ismert dal szövegét rótta papírra. 428