Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85
74 ismétlésével utasítja a címzettet (címzetteket), hogy az ügyben milyen szempontok alapján kell eljárni. Alacsonyabb rangú tisztviselők (szandzsákbej, kádi, a különféle emínek") a címzett egyén megszólítását mellőzni szokták, de a kettős tagozat az ő irataikban is megkülönböztethető. A kettős tagozat teszi lehetővé, hogy egy oklevél csonkán maradt része értelmi hiány nélkül kiegészíthető. 2 8 15. Egy másik schematikus jelenség, hogy a szóban forgó személy vagy hely nevét az oklevél rendszerint csak egyszer írja le s minden későbbi hivatkozásnál a mezbúr, merkúm (mezbur, merqum: „fentemlített") szavakkal utal rá. Ez a módszer egyrészt egyhangú hivatali stílus kialakulására vezetett, másrészt nem ad alkalmat az egy ízben fölületesen leírt név helyes elolvasására. Például a 9. számú oklevelemen huszonkét sorban tizennyolc esetben ismétlődik az „említett" szóval egyjelentésű „merkúm, mezbúr", tehát a bevezetés után majdnem minden sorban, a tizenegyedikben éppen háromszor. 16. A contextus befejező része (esetleg valamilyen büntetés kilátásba helyezése után): „így tudjátok s a felséges kézjegynek (t. i. a túrának) adjatok hitelt" csakis szultáni túrával ellátott okleveleken fordulhat elő, de tekintet nélkül arra, hogy azok a központi vagy egy bejlerbeji irodában adattak ki. Szultáni túrával el nem látott oklevelekre a corroboratiónak csak első részét írják: „így vegyétek tudomásul"; hiányozván róluk a „felséges kézjegy", elmarad az erre hivatkozó záradék is. 17. A corroboratióhoz közvetlenül kapcsolódik a dátum. A török oklevelek ritkán adják a napot szám szerint; ez esetben a keltezés sorrendje arab rendszerű: a nap (şzâmjeggyel), hó, év. A keltezés nyelve mindig arab. Szokot.tabb datálási foılm® a hónap elejéhez, közepéhez és végéhez fűzi az oklevél kiadását; ezen esetben az első, második, illetőleg harmadik tíz napot értik az egyes terminusok alatt. Úgy látszik, magánlevelet nem volt szokás keltezni; ez tapasztalható a kérvényeknél is, melyek — magánszemély által lévén benyújtva — bizonyos kötött formák mellett e tekintetben a magánlevelek sajátságait vették föl. Hivatalos iratok közül csak a fetvákat nem keltezték, 2' talán azért, mert " emin: megbízott, képvi6elő. Sokféle munka elvégzésével ideiglenesen megbízott tisztviselő. Munkakörét neve İ6 jelezte: kikötő-, adó-, bérlet-, építési-, vizsgálati emin stb. " A Nemz. Múzeum törzsanyagának egy tarakki-adományozó fermanja 1566-ból. " D'Ohsson i. m. II. 497. ép az ellenkezőjét állítja, de az eddig kezembe került 30—40 fetva közül egyik sincs keltezve. 421
