Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85

TÖRÖK IRATOK A GR. ZICHY-CSALAD lilRTOKÁRAN 77 haladja meg. A bejlerbej pecsétje mindig köralakú, a többi ellipszis alakú is szokott lenni, 6zéle néha csipkézve van. Virágdísz a legegyszerűbbről sem hiányzik. A néven kívül esetleg egy évszám is rá van vésve, bizonyára készíttetésének éve. Az oklevél kora tehát — ha esetleg hiányoznék róla a dátum — a kibocsátó egyén túrája, a pecsét évszáma vagy az aláírásnak a tiszti schetnatizmussal való összevetése által majdnem póntosan megállapítható még akkor is, ha tartalma nem érintene oly tényeket, melyek más forrásokból ismeretesek. 12. A kajári oklevelek háromféle betűtípust mutatnak. Az első hót levél díváni betűformával van írva, a nyolcadik oklevél betűi a tálik- (ta'lyq) típusú betűk; ıa|mıazokat központi és kormányzósági kormányhivatalok iratainak, emezeket a fetváknak és néha a deftereknek kiállításánál szokták használni. Többi iratunk betűformája neszchivel (neshi) kevert riká (riq'a), emez a szokásos kézírás, amannak díszesebb formáit a könyvnyomtatás vette át és terjesztette el. 13. Okleveleim papirosa finom rizspapir; csak a fogságból küldött levelek anyaga más, olyan t. i., amilyent íróik körülményeik között 6zerezni tudtak. Az 1., 4. és 5. oklevél azonos méretű, 58X21/5 cm-es. Bejlerbeji kiadványoknál a 21-5 cm-es szélesség változó hosszúsággal sokszor ismétlődik. Szívesen használnak kisebb papirost; nagyobbat csak akkor, ha az ügy fonto6abbnak látszik. 14. Az oklevelek belső, szerkezeti tulajdonságai a XVII. században éppoly szilárdan kifejlődtek, mint a külsők. A szultáni túrás pasai oklevél a címzett személy hoszszadalmas megszólítása után mindig elmondja az úgynevezett doát (do'á) mely katonai rangú egyéneknél „emelkedjék (tartson soká) a nagysága, a hatalma", egyházi embereknél, bíráknál „emelkedjék a tisztessége" alakokban ismétlődik. A megszólítás után rendszerint így folytatjar „te, aki szandzsákbej vagy, vedd tudomásul, hogy..." s azután részletesen elmondja az állítólagos tényállást, azaz az okmány kiállítására okul szolgáló ügyet; ezzel kapcsolatosan megnevezi a személyeket, kik „színünk elé járultak és ezen okmány kiállítását kérték". Az oklevél szövegének legalább egyharmadát elfoglaló narratio után következik a fordulat: „minthogy ezt jelentették (minthogy így vagy amúgy kellene cselekedni), megparancsolom és felséges szultáni rendeletemet kiadom arra nézve, hogy..." s az erre következő dispositió

ban a narratio szavainak ós tényének pontos 420