Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85
jelentősége, a kiállító hatóság rangja vagy egyéb körülmények szerint szórták szét az oklevélen. 10. Mint jellemző alaki tulajdonságot említem meg a sorvezetést és a betűvetést. A sorkezdést európai szemmel is szabályosnak mondanók, de a sorok végén a betűk sűrűn egymásba tömődnek, a szavak egymás fölé torlódnak, s a sorok vége. mindig fölfelé kanyarodik. A hely elpazarlása miatt a szöveg végső sorai szűkebb közökkel kapcsolódnak, az írás tömöttebb lesz. A sorok végének felkanyarodása idővel kötelező szabállyá erősödik. A szabály érvényesülésének — hogy úgy mondjam: — virágkorában a papiros heraldikai jobb alsó sarkát behajtva az egész ívet felgöngyölítik az első törésadta mérettel s a szöveget az így elferdített párhuzamos vonalakon írják, melyek sokszor 90°-ra is elhajolnak a lapszéltől. 2 4 11. A török írások állandó külső tartozéka a kiállító személy pecsétje. A pecsétgyűrű (mühür) használata a törökségnél régi és általános, 2 5 de nem fényűzési cikk, se nem ékszertárgy, mert anyaga és kivitele egyszerű, az előkelőknél is legföljebb ezüst. Használatát valószínűleg nem a szükség állandósította, — az írnitudás feltűnően el van terjedve —, hanem valami más ok. (A legalacsonyabb rangú tisztektől vannak írásaink.) Az okleveleken fennmaradt példák szerint, a pecséteket három nagyságban használták. A bejlerbejek pecsétje volt a legnagyobb, körülbelül 25—30 mm átmérőjű; tulajdonosa nevén kívül Korán-idézetek, jelszóul választott mondatok siklanak el a rávésett arabos díszítés vagy a virágszálak között. Állat vagy madár képét 2 6 ritkán vették föl díszítési motívum gyanánt; emberét sohasem. Eddigi tapasztalatim szerint a bejlerbej pecsétjét a bejlerbej által kibocsátott szultáni túrás fermánra soha sem ütötték rá; vagy azért, mert a bejlerbejnek nem volt joga megerősíteni vagy ellenjegyezni egy szultáni túrás fermánt, vagy mert énnek az oklevél-fajtának — szultáni túra lévén rajta — nem volt szüksége egy újabb hitelességi bizonyítékra. A szandzsákbej pecsétje szembetűnően kisebb volt a bejlerbejénél (18—20 mm átmérőjű), kör, lapított kör, esetleg ellipszis alakú; ezen is szokott lenni jelmondat. Az alsóbbrangú tisztviselők és a magánosok pecsétje nagyság szerint a harmadik csoportba tartozik, átmérője alig éri el a 15 mm-t s ha tojásdad alakú, a 10 mm szélességet se 3 4 Nemz. Múzeum törzsanyaga. 3 5 D'Ohsson i. m. II. 265. 3 0 A Szokolluak sólyom képét vésették pecsétjükre (Gyöngyösi ferencrendi levéltár). 419
