Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Buda, Pest és Óbuda nem-mohamedán polgári lakossága 1547-ben és 1580-ban: Tanulmányok Budapest múltjából VI (1938), 116-136

210 ményekre a családnevek között egy-egy: »Orgonás« és »Harangozó« is utal) ; púpjuk azonban sem az 1547-i, sem az 1580-i összeírásban nem szerepel, sőt közben a most említett két családnév is eltűnt. 1580-ban a keresztények között van egy kalmár, két kovács és hat »diák«. Bírójuk nincs említve. Nem ismerjük a molnárokat és a boltosokat sem, pedig ebben az évben 41 malom adózott a Dunán és a várban 310 kincstári üzlethelyiség, raktár stb. volt bérbe adva ; az összeírás azonban ezek bérlőit nem sorolja fel. A zsidóknak 1547-ben egy, 1580-ban két csoportfőnökük (kethiidá) volt, akik török hatóságok előtt őket képviselték, és három papjuk. 1547-ben csak egy zsidó polgári foglalkozása van megemlítve, ez mészáros volt, de tönrement ; 1580-ban említtetik köztük két-két orvos és mészáros és egy üveges. A »koptok« foglalkozásáról még kevesebbet tudunk : 1547-ben van köztük egy tüzér, 1580-ban egy ötvös (»kujumdzsu«, talán rézműves), egy orvos és egy hóhér. Ezekből az esetleges, szinte véletlen megjegyzésekből a családfők foglalkozásáról tehát csak igen halvány képet rajzolhatunk meg magunknak. A keresztényeknél, akiknek családnevük is van, még lehet arra gondolni, hogy itt a családnevek — amennyiben foglalkozást jelentenek — éppen új keletük, nemrég történt kialakulásuk miatt, az első-második nemzedéknél az egyéni foglalkozást is jelentik ;

1

9) a családnév nélkül szereplő zsidóknál és »koptoknák azonban még csak ilyen valószínűségi következtetésre sincs lehetőség. Tájékozatlanságunk e téren különösen akkor tűnik sajnálatosnak, ha azokra a török vámnaplókra gondolunk, amelyek sűrűn emlegetik Buda és Pest szorgalmas kereskedőit, amint árujukkal a szolnoki, váci vagy pesti vámnál megjelennek s a rájuk rótt vámösszeg lefizetése után tovább sietnek. Ilyen vámnaplók dzsizje-összeírásaink századából, a XVI. századból több kisebb időszakról fennmaradtak, de nem azokból az évekből, amelyekből összeírásaink származnak, s ezért azok felhasználásáról dolgozatunk egysége érdekében ez alkalommal le kellett mondanunk. Miután vizsgálódásunk általános irányelveit a fentiekben megállapítottuk és Buda lakosaira nézve alkalmaztuk, áttérhetünk Pest és Ó-Buda lakosságának hasonló vizsgálatára, ami sokkal gyorsabban fog haladni, egyrészt mert mindkét városról csak egy-egy összeírásunk van, — mint már említettük Pestről 1547-ből, Ó-Budáról 1580-ból — másrészt mert lakosságukban olyan vallási vagy nemzetiségi csoportok, amüyeneket Budán láttunk, nincsenek. Pest és Ó-Buda lakossága egységesebb képet mutat, mint Budáé. Pest lakossága vallásra nézve teljesen (nyugati) kereszténynek, nemzetiségre túlnyomóan magyarnak látszik. Nem-magyar kapcsolatra a Barbü-, Boszorád-, Oláh- és Rác- családnevek (egy-egy eset), a Horvátés Tót- családnevek (két-két eset) s végül a török Deli-név (három esetben) utalnak. A »Zsidó-utca« elnevezés után azt kellene hinnünk, hogy Pesten zsidók is laktak, a pesti névsorban azonban egyetlen zsidó sem található. A városnak volt egy bírája :

u) András, aki a Nagy-utcában lakott. Foglalkozás gyanánt négy adózónál meg van említve, hogy »diák«, háromnál, hogy kovács. Továbbá meg vannak nevezve a 13 dunai malom 24