Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári anyaga: Levéltári Közlemények VI (1928), 259-305, VII (1929), 55-106

140 nem lényeges, de a krimi khánság történetére nézve valószínűleg a leggazdagabb mindazok között, melyeket a nyugati gyűjtemények nyújtani tudnak. A gyűjtemény vagy százötven darab XVII. és XVIII. századbeli krimi-tatár rendeletből, missilisből áll, melyek minden rendszer nélkül fehér lapokra ragasztva, könyvvé vannak összefűzve. E tatár iratokat a belőlük nyerhető történelmi ismereteken kívül azért is értékelnünk kell, mert segítségükkel — felhasználva természetesen a berlini ós drezdai levéltárak tatár iratain megállapítható sajátságokat is — legalább valamennyire betekintést nyerhetünk a kháni kancellária gyakorlatának és hivatalos nyelvének fejlődésébe. A magyarországi és bécsi gyűjtemények, eddigi tudomásaink szerint, kevés idevágó emlékkel rendelkeznek, összesen talán csak tíz oklevéllel és missilissel; ezek azonban a most tárgyalt németországiaknál vagy 50—100 esztendővel régebbek s így a Berlinben és Drezdában található anyagot, korára nézve, szerencsésen kiszélesítik. Egyszerű összehasonlításuk segítségével is megállapítható, hogy a krimi-tatár hivatalos nyelv, mely a XVII. század folyamán tisztábban őrizte eredeti sajátságait, mint az oszmán-török, a XVIII. század folyamán erős oszmán-török befolyás alá került, á'kháni kancellária pedig korábbi függetlenségét elvesztve úgy tűnik fel, mint a konstantinápolyinak egy vidéki osztálya. • Ugyanebben a gyűjteményben, szintén egyes lapokra ragasztgatva, a tatár iratok között szétszórva további, ugyancsak vagy 150 oszmán-török nyelvű oklevelet — nyugtákat, rendeleteket, sok fetvat — találunk, melyek nagyrészben a kisázsiai adjini és şSrnhüni sandfcakokban, a XVIII. században adattak ki. Mint az anyag összetételéből látható, az egyes darabok valamely gyűjtő munkájából véletlenül kerültek össze s összefüggés csak a gyűjtés színhelye és ideje szerint van köztük. A második forráscsoportba a deftereket soroltam. A berlini ós a drezdai kézirattárakban (az első a Staatsbibliothekban, a második a Landesbibliothekban) két nagy csoporttal, ú. m. a magyar hódoltság területén, helyi hatóságok által, ós a Konstantinápolyban, központi kormányhatóságok által vezetett defterek csoportjával vannak képviselve. A magyar hódoltság területén, helyi hatóságok által vezetett deftereket, mint Magyarországon szerzett hadizsákmányt, a török háborúk császári segédhadai hordták szét a 211