Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári anyaga: Levéltári Közlemények VI (1928), 259-305, VII (1929), 55-106

A BERLINI ÉS DREZDAI GYŰJTEMÉNYEK TÖRÖK LEVÉLTÁRI ANYAGA 261 német birodalomban. Mivel azokban az időkben Berlin kevósbbé volt politikai ée tudományos központ, mint Drezda, a berlini gyűjteményben kevesebb ú. n. hódoltsági kincstári defter rakódott le, mint a drezdaiban. Általában ugyanis azon államokba jutott el a legtöbb defter, amely államok legtöbb katonát küldtek a magyarországi harcterekre, illetőleg amelyekben már akkor a legtöbb érzék volt azok öszszegyüjtésére. Innen van, hogy túlnyomó részüket ma is Ausztriában és a déli német államokban, a drezdai, li]>csei, müncheni, gothai, hallei gyűjteményekben találjuk; de Berlinbe, a stockholmi egyetemi, a szentpétervári udvari könyvtárba stb. is jutott belőlük egy vagy több kötet. E defterek anyagáról és értékéről a magyar történetkutatás már régóta tájékozva van. Nemcsak leírásból ismeri őket, hanem, Velics Antal munkássága (fordításai) alapján, tartalmilag is

1 és tisztában van azzal, hogy e defterek a hódoltság korának ós területének történetéhez rendkívüli bőségíí ismeretanyagot rejtegetnek, sőt hogy e korszaknak egy különálló kútfőcsoportját fogják képezni. Kétségtelen tehát, hogy feltárásuk a magyar történetkutatásnak nemcsak érdeke, hanem elsőrangú feladata is. Igaz, hogy ez a munka széleskörű megalapozást ós nagy erőkifejtést fog kívánni, már azért is, mert kedvező körülmények között is több nemzedéket fog foglalkoztatni s terhe minden valószínűség szerint mindvégig egyedül a magyar történetkutatás vállaira fog nehezedni. Bizonyításra azonban mégsem szorul, hogy ezt a feladatot vállalni kell, mert a magyar történet további kutatása, illetőleg a feldolgozás ezt a forrásanyagot állandóan nem nélkülözheti. Egy hódoltsági, ú. n. kincstári deftert,

2 mely az esztergomi sand/.ak 1084/85-ik (keresztény időszámítás szerint 1673/75) évi tímár-birtokosait mutatja ki, én is lemásoltam. A helyi hatóságok által vezetett defterek folytatólagos másolásáról azonban csa.kbamar lemondtam. Erro két okom volt; az egyik, hogy e defterek csak tömegben bírnak értékkel s ennélfogva érdemes másolásukra hosszabb idő szükséges, mint amekkorával én rendelkeztem; a másik, hogy időközben ugyanezen gyűjteményben értékesebb forrásanyagra bukkantam. 1 Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek I — II. Buda pest, 1886 és 1890. ' Jelzete: E. 356. 212