Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117

100, kezve az írás szavaira, hogy „azok megverik őket Alláh engedélyével" (ez Korán-idézet), szétszóródtak, és Uzun Hasan jeles, kiváló nemes fia, az ifjúi szerencséjű, akinek a vágyai valóra váltak, aki a vallás izma, Sultân Halil Bahâdir nevű, Sultân Abü Sa'íd Mirzát, a nagynevű Timur unokáját fiaival együtt foglyul ejtette. Az ellenségből ennél az összecsapásnál Sokat megölt a nyíl és a kardcsapás, Elnyomható csak így volt e lázadás, és megint beteljesedett az iğe: „Alláh gazdag zsákmányt ígért, és azt hamar megadta nektek". A zsákmány jellemzésére is külön perzsa verse van: Ennyi zsákmányt nem lelt a had még soha, Hasonlót is szem nem látott még soha; Arany, ezüst, igazgyöngy és drágakő, Fáradt tevék cammogva hordták elő. Miután Abü Sa'id minden országa — írja tovább a fethnâme — „Mifelségünk hatalmába került", a hatalom kérdése el volt döntve. Uzun Hasan kancellistája e megállapítás után a kobzos verseket megint a templomos ember moralizáló hangjával cserélte fel. Úgy lehetett hallani — mondja — hogy a túlvilágról leszállt a szózat: „Irgalmazzon, aki a földön van, s irgalmazni fog, aki az egekben van", s e szózaton kívül azért is, mert „olyan íz van a megbocsátásban, amilyen nincs a bosszúállásban", a győztes király, Uzun Hasan, a meghódolókra terítette kegyelme palástját, s hálákat rebegett Alláhnak, „aki beváltotta ígéretét és örökségül nekünk adta a földet". Engedelmeskedve annak a parancsnak, hogy „tégy jót, ahogy Alláh is jót tesz veled", Uzun Hasan arra törekszik, hogy „az iszlám hívői az igazság sátrának hűvös árnyékában az üdülés puha pamlagán pihengessenek". „Ez Alláh vezetése, ő azt vezeti így szolgái közül, akit akar", mondja a Korán nyelvén, s ezt perzsa verssel is megerősíti: Egekbe és földi révbe az jut el, Aki jót tesz Alláh földi népivel. Közli azon óhaját, hogy a címzett a baráti érintkezés kapuját tartsa kitárva, mert ez a Hüszrevek és Kajszarok között régi nemes szokás és dicséretes hagyomány, s a fethnámét egy hosszabbra nyúló arab imával zárja. Ennek a vége így hangzik: „Hála legyen Alláhnak, ez az első szavunk, ez az utolsó szavunk, ezt mondja szívünk, ezt mondja szánk, és folyamatos szakadatlan áldás az ő prófétájára, Mohamedre; és üdvözlet, üdvözlet, az iszlám minden hívőjének." Aláírás gyanánt ez a szöveg áll: „A találkozás után vágyakozó jó baráttól, a Kegyes Királyban bizakodótól, Hasan ben-i 'Ali ben-i 'Oşmântöl. Uzun Hasan ugyanis így nevezte magát, csak mások, idegenek nevezték őt törökül 134