Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117

A FETHNA&fÉRÓL 75 hogy ,,a zsarnok elpusztítása Alláhtól rendelt kötelesség", ostrom alá vette Abü Sa'íd szekérvárát, amelyet ez Uzun Hasan újonnan szerzett földjén állított fel. Abü Sa'íd négy hónapon át állta az ostromot, de közben élelmiszere elfogyott, hadiszere és népe pusztult, úgyhogy neki is hallomásai támadtak, többi között az, hogy „kis sereg nagy sereget képes legyőzni Alláh engedelmével". Megromlott helyzetét felismerve, „a megbánás ujját kezdte rágni", és elhatározta, hogy visszavonul, hazamegy Szamarkandba. Visszavonuló seregét Uzun Hasan emberei nyomon követték és zavarták. Abü Sa'id védekezett, de nem volt szerencséje. Nem is lehetett, mert nem volt harcra termett ember. Ahogy a közbeszőtt perzsa vers mondja, próbálkozása Dőre ábránd, báva gondolat; Csak bátor kéz az, mi tettre kész, Reszketegje mindig félre néz. Majd megint a Korán igéiből merítve, így folytatja: égi sugalmazásra — mert a királyok tudvalevőleg égi sugalmazásban részesülnek — ő maga is Abü Sa'id után indult, és átkelt az Arasz folyón. Ekkor is azt mondta magában, hogy „Alláh az ő számára támasznak elég, Ő- az, aki segítségével erősíti őt"; neki is hallomása támadt, ő az égiek ezen üzenetét hallotta: „mehetsz, ahova akarsz, mindenütt te leszel a győztes", és egy perzsa verssel is biztatónak látta helyzetét: A jobbomon jószerencse, bal oldalról rám nevet a hatalom, Jelenem a kengyelvasban, jövőmet a gyeplőszárban markolom. Eleget téve ennek a mondásnak: „Áldott legyen AJláh minden szombaton és minden csütörtökön" (vagyis a hét elején: szombaton, és a hét végén: csütörtökön, tehát minden nap), egy megnevezett napon, reğeb 13-án, Abü Sa'id utóvédjét megtámadta. És ekkor megint beigazolódott az ige: „ha csak húsz igaz ember is van köztetek, azok kétszázat le fognak győzni". Abü Sa'id utóvédje — itt 8 főember meg van nevezve — vereséget szenvedett, s leghívebb barátja, Sayyid Mazid Argün fogságba esett. Erre Abü Sa'id másnap, reğeb 14-én, egy vasárnapi napon, megint egy Korán-igéhez igazodva, amely azt mondja, hogy „Urunk bocsásd meg bűneinket, és bocsásd meg tetteinkben tévedéseinket", anyját számos előkelő úrral, akik főleg a vallás titkaiban voltak nagy tudók, követségbe küldte Uzun Hasanhoz. Uzun Hasan a követeknek azt felelte, hogy ha valóban békés szándékai vannak, jöjjön Abü Sa'id maga, hogy közös pamlagon egymás mellé telepedve egymást lássák, s megbeszéljék a dolgokat; ő Abü Sa'id irányában nagylelkű és udvarias lesz, és kitüntetéssel fogja őt visszabocsátani. Abü Sa'id ezt a kitüntetést nem kívánta, s erre a találkozásra nem vállalkozott; de arra is képtelen volt, hogy seregét összetartsa. Emberei, ráemlé133