Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117

100, idézi: „beteljesedett tehát az ige",-,,ő nektek adja földjüket, otthonukat, és holmijukat", „gazdag zsákmányt ígért, és azt hamar megadta nektek". És Hasan 'Ali, Uzun Hasan ellensége, szintén 8 — 10 Korán-idézetet kapott, 8—10 Korán-idézet igazolja, hogy káfir, hogy bűnös, és büntetésre méltó. Eddig a fethnáme első fele, az 1468 telén (872-ben) kivívott győzelemről. Uzun Hasan e fethnáméja ugyanis, mintha két egymásba szőtt mesét olvasnánk, ugyanitt egy következő katonai sikeréről is beszámol (ezért nevezem ezt az írást kettős fethnáménak). A folytatás azzal kezdődik, hogy Uzun Hasan a győzelem hírét éppen közölni készült a címzettel — akinek itt ez a neve: „a vágyak Ka'ba-temploma és a kívánságok iránymutató táblája: qibla" (mind a kettő erős, nagy vallási fogalom) —, amikor túlvilági tudósítók (tehát angyalok) tudomására adták, hogy Sultân Abü Sa'id Mirza Szamarkandból és tizenkét megnevezett országból: Hindosztánból, Kasgárból, Bedahsánból stb. sereget gyűjtve, ellene nyomul. Az Uzun Hasan által megvert Ğihânsâh és Hasan 'Alı országa ugyanis az Abü Sa'id hatalmi köréhez tartozott, Abü Sa'id tehát hadat indított ezek védelmére, Uzun Hasan ellen. Abu Sa'idot, a neves Timuridát, aki tizenkét mohamedán országból, köztük a nagy múltú Horászánból, az iszlám második szent földjéről tudott Uzun Hasan ellen sereget gyűjteni, Uzun Hasan nem illette bántó Korán-idézetekkel, mint illette Hasan 'Alit, hanem arra a jó viszonyra emlékeztetve, amely az ő ősei és Abü Sa'id nagyapja, a nagy Timur között fennállott, megbékíteni és békés formák között visszatérésre bírni igyekezett. Két ízben követet küldött hozzá, előbb saját fiát és testvére fiát, Murád bigét, azután Sayyid Mursideddin 'Ali-t, a legnagyobb próféta: : Tâ u Yásin, azaz Mohamed kiváló ivadékát. Mindkét követjárás sikertelen maradt, mert, ahogy a próféta mondja, „az értelmet sokszór megzavarja a kapzsiság", s ahogy azt egy perzsa vers is motiválja: Ha az ember sorsa beborul Amit csak tesz, teszi botorul. Sultân Abü Sa'id botorsága abban nyilvánult, hogy nagy birodalom alapításáról álmodozott, de döntő csatát még vállalkozása kezdetén sem tudott kivívni. ö, a hódításra induló, egy szekérvárba zárta be magát, s azt hitte, hogy „vára meg fogja védeni", és nem akarta tudomásul venni, hogy „bárhol is lesztek, elér benneteket a halál, még ha magas tornyokban is volnátok". A maga helyzetének igazolására Uzun Hasan itt is talál alkalmas Koránidézeteket. G ebből az igéből merített erőt: „Aki Alláhban bízik, annak Ö elég" (ez a mindenki mohamedán fohásza volt), „aki sorsát az igazságra alapítja, uralkodni fog, aki eltér az igazságtól, pusztulni fog" (ez a mondás Uzun Hasan királyi jeligéje volt, pecsétje lenyomatáról is ismeretes), és újból idézve azt a tételt, amivel a fethnáme első felében Hasan 'Ali megtámadását indokolta, 132