Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 vagy perzsa szó liangalakja vagy jelentése a törökben, egy bécsi tudós, Maximilian Bittner 1900-ban részletes leíró tanulmányt is közölt a török nyelv arab és perzsa elemeiről,

2 de a kérdés még nem volt rendszeres történeti vizsgálat tárgya. Bittner dolgozata mint leírás nem teljes, de gondos és megbízható,

3 jó képet ad az idetartozó anyagról, én is sokat tanultam belőle. A jelenségek magyarázatában azonban Bittner felfogása alapjában elhibázott, nem történeti, ami elsősorban abban gyökerezik, hogy Bittner egy nyelvi kérdésről nyelvtudományi szempontok nélkül beszél. Másik hibája, hogy a régi mohamedán grammatikusok befolyása alatt áll, éspedig sokkal erősebben, mint ó maga gondolja. Hangtani kérdések tárgyalásánál pl. nem hangváltozásról, fejlődésről beszél, hanem a betűk kiejtéséről. Azt mondja (96. I.), hogy a török magánhangzóilleszkedés törvénye az arab-perzsa jövevényszókban nem érvényesülhetett, mert különben a törökök kénytelenek lettek volna az illető szavak helyesírását megváltoztatni, ami példátlan konfúziót okozott volna. Hogy az arab elemek a törökben és perzsában változatlanul megmaradtak, annak főokát abban látja (97. 1.), hogy a három nyelv szókezdő és szóvégi hangjai, illetőleg hangcsuportjai annyiban egyeznek, ,,hogy a hangkészletnek, mint ilyennek, a megváltoztatására nincsen szükség."

4 Ezzel szemben a helyes szemlélethez csak a történeti felfogás és a sztálini elvek érvényesítése vezet, és az oszmán-török nyelv arab-perzsa elemeinek ezen az alapon való tanulmányozása még sok fontos és szép fejezettel fogja gazdagítani a török nyelvészetet. Külön kiemelem, hogy rendkívül fontosak itt a stílustörténeti kérdések. 5. Nincsen két egyén egy nyelvközösségben, akinek a nyelve teljesen egyenlő volna. Az egyéni nyelvrendszereknek ezt a különbségét abnormis mértékben találjuk meg az oszmán-törökben és pedig éppen annak a perzsa-arab befolyásnak a következtében, amelyről fent beszéltem. Vannak stilusművészek, akik le tudnak írni török nyelven egész oldalakat, anélkül, hogy a segédigén kivíil 1 Der Einfluss dcs Arabischen und Fersischen aııf des Turkische. Sb. Ak. Wien, Philhist. Cl. Bd. CXL1I. 3 Sajátságos, hogy a közismert arab cj

t 'személy' szót többször ;áf-nnk irja. A 11. lapon az ujgur írást a mongolból származtatja és nem megfordítva. A III. lapon az 'a/n-t magánhangzójelnek mondja olyan ecetekben, amikor az laringális explozívat jelez. (Ls h

a az 'diri még azt sem jelez, akkor sem magánhangzó jel a törökben, hanem egy nem ejtett mássalhangzó jele, mely után egy nem jelölt rövid magánhangzó van.) A 01. lapon a török -sul képzővel alkotott qurnsal homokos hely' mint perzsa képzés szerepel. - Mindezek ellenére Bittner dolgozata az anyag rendszeres ismeretéhez nélkülözhetetlen; en az idetartozó jelenségek között csak válogattam, hogy tételemet bizonyíthassam. 4.,Der Hauptgrund, dass aber docli weitaus die meisten arabischen hlcmente iin f'ersischen und Tnikischen bis auf die persisch-turkische Vucalfárhiing und die veránderte ganz gesetzmássig diirchgefuhrie Aussprache gewisser Consouaten wenigstens in ihrer heitnischen borút sich rein erhalten habén, liegt wohl hauptsáchlieh darin. dass An- und Auslautgesetze der drei Sprachen soweit ubereinsti minen, dass dei l.aulbestand als solche nicht alteriert werdeu muss.' 27