Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.
Tudománytár V. kötetében (326. 1., 1839). Újabban alapos tárgyalását kaptuk a hozzá fűződő problémáknak a „Literaturdenkmaler aus Ungarns Türkenzeit" c. műben (29—31, 73—76, átírás: 128, a szöveg hasonmása: 229—30). Az említett kézirat minket érdeklő részének végén három török írású rövidebb vers van egymásután. Az első: madiari türki, egy magyar nyelvű szerelmes vers, melynek szerzője az utolsó versszakban Divínyinek nevezi magát. A második: gazál-i türki vd madiarl 'török-magyar gazel', 1" egy törökül és magyarul írott, időmértékes makaróni-vers, szerzője Hüsrev 'Aáiqín-nak nevezi magát. A harmadik egy horvát dal, szerzőjének neve a vers szerint Mehmed. Gévay azt gondolta, hogy a magyar dal szerzője, Divinyi, azonos a horvát dal szerzőjével, Mehmed-del és hogy ez az ember magyar renegát volt. Ez a költött alak azután Toldy Ferenc óta Divinyi Mehmed néven szerepel a magyar irodalomban. 1909-ben Pintér Jenő ,,A magyar irodalom története" II. kötetében (54. 1.) „Dévényi Mechmed magyar renegát csinos kis daláról" beszél, ugyanígy 1930ban, a Tudományos rendszerezésben (II, 214). Ezzel szemben Gr agger Róbert a „Literaturdenkmaler aus Ungarns Türkenzeit" 29—31. lapjain azt bizonyítja, hogy a Madiarí türki Balassa Bálint ifjúkori forditása török nyelvből. „Ich bin ganz sicher, dass dieses Gedicht von Balassa ist... Dieses Gedicht zeigt ihn noch als Übersetzer ... In diesem türkisch-amga risehen Ghasel sagt er, er ein Divinyi haibe dies geschrieben Das scheint auf ihn zu deuten, da doch Diviny die Burg seines Vaters war, in der er vielleichf geboren ist, jedenfallö aber einen Teil seiner Kindheit verbraoht hat, und wo er mit den türkisohen Gefangenen seines Vaters zusammen war und von diesen wohl türkisch lemte und türkische Gedichte hörte, von denen er dann dieses übersetzt hat". Eckhardt Sándor (Balassi Bálint, 120) óvatosan csak ennyit mond a versről: „egy magyar vitéz írta éppen Balassiék várában". Az én véleményem szerint először is megállapíthatjuk, hogy Divinyi Mehmed nem létezett. Az együtt levő három vers közül az első, a Madzarí türki szerzőjének Divinyi a török divatú költői neve (erről még fogok szólni). A második versnek, a török-magyar gazelnek Hüszrev Ásikín, egy török ember a szerzője, aki magyar szövegben a tárgyas igeragozást is elvéti. A harmadik versnek, a horvát dalnak Mehmed a szerzője. Semmi okunk sincs arra, hogy ezt a Mehmedet, a horvát nyelvű harmadik vers szerzőiét, az első vers, a magyar nyelvű Madzarí türki szerzőjével azonosítsuk. Megállapíthatunk azután még valamit, mégpedig azt, hogy a Madzarí türki vagy törökből való fordítás, vagy olyan ember műve, aki tökéletesen tudott magyarul — minden valószínűség szerint magyar ember volt — és járatos volt a török irodalmi formákban. Ennek a versnek a formája t. i. pontosan egyezik a török lantos költők egy általánosan használt formájával. 90 21
