Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.
Lássuk a MadiarJ türki első két és utolsó (hetedik) versszakát: „1. fekete semu semuduku seretlek en teS megseres naraní ceéu keiken derekú seretlek en teá megserei 2. ejjel napval esembe vagj kerlek teged engem ne hagj oh melj feneá ortsaju vagj seretlek en teá megserei 7. egj divin'i est megirta meddig az esivel birta az serelmet hogj forgatta seretlek en teá megserei" 1' Fuád Köprülü „Türk Sazşairleri" c. munkájának II. kötete a 15. laptól a 64. lapig adja a XVI. századi török lanto6 költészet emlékeit s ebben az eléggé terjedelmes anyagban kevés vers van, amelyik nem ebben a formában volna írva. Nagyon népszerű volt ez a versforma, a későbbi századokban is számtalan költemény mutatja. Nem csoda, ha nyoma maradt a magyar irodalomban is. Talán nem lesz felesleges ezekből a török versekből is bemutatni egyet, illetőleg egynek három (első két és utolsó) strófáját (i. m. 21. 1.): 1. Her dem yüzüme gül gibi Gülen dilberiin kuluyum Ben ağladukça yaşumu Silen dilberiin kuluyum 2. Naz ile salan başını Oynadup göz-ü-kaşını Rahmedüp ben yoldaşım Anan dilberün kuluyum 5. Kul Mehemmed eydür ferman Hastasına i der derman Bentimle her gece mihman Olan dilberün kuluyum '1. Rabja vagyok annak a szép lánynak, aki folyton mint a rózsa nevet rám; rabja vagyok annak a szép lánynak, aki letörli könnyemet, ha sírok. , 2. Rabja vagyok annak a szép lánynak, aki kacéran rázza a fejét, aki szemét és szemöldökét ide-oda mozgatja, aki jóságosan reám, társára gondol. 5. Rab Mehemmed azt mondja: Parancsolj! Betegét meggyógyítja. Rabja vagyok annak a szép lánynak, aki minden éjjel az én vendégem.' E költemények rendesen 4—8 négysoros strófából állanak. Az első versszak második és negyedik sora és minden további versszak negyedik sora azonos, esetleg bizonyos variációval. A rímképlet: a b a b (vagy xbxb) — cccb — dddb — nnnb. Az utolsó versszakban, rendesen az első sorban, a költő megnevezi magát, ami más versfajtáknál is szokásos. 22 87
