Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor célja: Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére 10. Budapest, 1935, 3-20

VIII Nyelv vagy tizenkettő szerepel e felfedezésekben s egy új, eddig ismeretlen írós. Eddig nem ismert nyelvek és nyelv­járások kerültek elő ; ezek között legnevezetesebb a tokhár. egy új, magóban álló indogermán nyelv ; utána következik a szogd, egy iráni nyelv, melyről eddig alig tudtunk valamit majd egy másik, eddig ismeretlen iráni nyelv, az észak-árja, vagy ahogy újabban nevezik, száka nyelv s még két iráni nyelvjárás. Kínai, tibeti, mongol, tangut és egyéb, még meg nem határozott emlékek is kerültek elő. De különös gazdagságban kerültek elő e kutatások al­kalmával ujgur emlékek, melyek az ujgurok nyelvéről, iro­dalmáról és műveltségéről való ismereteinket rendkívüli mér­tékben gazdagították. Keleti Turkesztán tudományos, főleg archaeologiai je­lentőségét régebben sejtették. Erre vonatkozó tudósításokat már Regei, egy német szolgálatban álló botanikus közölt a Pe­termanns Mitteilungen 1879—80 és 1881 -i köteteiben. De az ország meglehetősen hozzáférhetetlen volt, több jeles ku­tató életét vesztette benne ; Csorna sem ok nélkül mondott le 1822-ben arról, hogy felkeresse. Csak a kilencvenes évek­ben változtak meg az állapotok. Különösen Sven Hédin 1894— 96-i útja bizonyította be, hogy a kutatás Keleti Turkesztánban lehetséges. Sven Hédin után több orosz és finn expedíció járt az országban, melyek között régészeti szempontból kü­lönösen fontos Klementz orosz akadémikusé. (1898.) A kilencvenes években Keleti Turkesztánban néhány rendkívüli feltűnést keltő, indiai vonatkozású kéziratot is ta­láltak, melyek ez ország régiségei iránt különös érdeklődést keltettek. Egy német származású angol indológus, Hoernle vette észre e leletek fontosságót, megindította a rendszeres munkát s kiváló részt vett a filológiai feldolgozásban is. Az első nagyarányú keletturkesztáni felfedezések azon­ban Stein Aurél nevéhez fűződnek, ki 1900-ban és 1901-ben az indiai kormány támogatásával Keleti Turkesztán déli ré­szébe, Khotan vidékére vezetett expedíciót, mely rendkívül gazdag leletanyaggal tért vissza. Ekkor indul meg a nagyobb arányú kutatás, melyben Európa nagy nemzetei egymással versenyezve vesznek részt. 1902 -8-ban kutat Keleti Turkesztánban az első német 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom