Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor célja: Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére 10. Budapest, 1935, 3-20

VIII a mű végén a bécsi kézirat 6. lapját facsimile-másolatban mutatja be. Vámbéry munkájának megjelenése egyik legfontosabb mozzanata az ujgur filológia történetének. Kár, hogy Vámbéry nem mélyedt el jobban a Kutadgw Bilig tanulmányozásában ; kiadta művét alig egy évi munka utón, holott a feladat legalább öt-hat évi munkát kívánt volna. Csak az első akadályokat hárította el, beleolvasta magát a kéziratba, de az a nyelvi anyag, melyet eredményül ad, annyira hibás és bizonytalan, hogy filológiai kutatásban használni nem lehet. Vámbéry munkáját — jelentőségének kiemelésével — Schott ismerteti a Zeitschr. d. Deutschen Morgenl. Ges. XXV. (1871) kötetében. Pár év múlva Schott önállóan is fellép ujgur tanulmányokkal : „Zur Uigurenfrage" címen 1874-ben és 1875-ben egy-egy füzetet ad ki a berlini akadémiánál. Az elsőben javítja Klaproth tévedéseit, melyeket ez Rasídeddln és Abuly&zí fordításánál elkövetett, foglalkozik az ujgur fejedelmek idikut címével, az ujyur név eredetével. A két utóbbi kérdésben sok jót mond. de eredményre nem jut. Végül néhány, az ujgurokra vonatkozó kínai adatot tárgyal. A második füzetben főleg az ujgurok régi történetére vonatkozó kínai adatokat tárgyalja; felveti a kérdést, ujgur emlék-e a Kutadgu Bilig, majd újra Klaproth fordítási hibáival foglalkozik, végül beszél a görög áup&éga .pergament' (magyar defter) és vâpoç .törvény' szó keletázsiai vándorlásáról. Schott fejtegetéseiben nagy tudomány, de kevés kézzelfogható eredmény van. Az ujgur vonatkozású tanulmányokat azután a francia Pavet de Courteille, az Institut tagja, a Collége de France tanára folytatja. 1882-ben kiadja a XV. századi „Mirádj-námeh'

4-t, arab betűs átírással és francia fordítással, a Bibliothéque Nationalenak abból a szép kéziratából, mely Colberté volt s melyről már megemlékeztem. Egyúttal ismerteti Mir Haidarnak, egy XV. századi középázsiai török költőnek ujgur írással fennmaradt Maxzen c. művét s kivonatokat is közöl belőle. Nemsokára kiadja a másik munkát is, melyet a párizsi kézirat tartalmaz, a siűntén XV. századi Terfkere-i Evlija-t, és pedig nagy folio-alakban 1889-ben a fordítást. 1890-ben 247