Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor célja: Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére 10. Budapest, 1935, 3-20

10 D'Herbelot. 1697-ben Párizsban és azután többször megjelent és igen népszerű, „Bibliothéque Orientale" c. keleti enciklopédiájában Rasideddín nyomán ír az ujgurokról Az ujgur írás és irodalom ismeretéről ebben az időben még nincsen szó. Mikor Colbert 1673 körül egy ujgur írásos kéziratot kap, a Mfradz-náme és a Tedkere-i Evlijá nagyon szép kiállítású kéziratát, meg akarván tudni jelentőségét, megbízza Pétis de La Croix pátert, a keleti nyelvek kiváló ismerőjét, hogy határozza meg a kéziratot. Ez azonban csak a miniatűrök részletes leírását adja s az írásról annyit mond csupán, hogy „écrit en caractére extraordinaire". A kézirat egy részének másolatát elküldték Törökországba, ahonnan fantasztikus vélemények érkeztek, melyek afrikai arab írást, amuletteket, egy elveszett arab-szír keveréknyelvet emlegettek. Párizsban kurdnak is vélték a kéziratot, de voltak, kik helyes nyomon jártak, akik t. i. a mandzsu írásra utaltak. Csak 1820-ban sikerült Abel-Rémusatnak megállapítani, hogy ujgur írásos kéziratról van szó.

1 1726-ban jelenik meg Leıdenben a XVII. századi Abulyazi chívai fejedelem „Sedzere-i türk" (Török családfa) c. híres munkájának francia fordítása. E munka, mely egyike lett az ázsiai történet leggyakrabban használt forrásainak, igen bőven szól az ujgurokról, fontos szerepet juttat nekik már a törökök eredetéről és legrégibb történetéről szóló legendás elbeszélésekben is. Az ujgurokat is tárgyaló XVIII. századi történeti munkák közül ki kell emelnem Deguignes művét, a „Histoire générale des Huns, des Turcs, des Mogols et des autres Tartares occidentaux" c. nagylösszefoglalást, mely Párizsban, 1756-ban jelent meg; a francia kiadást már 1768-ban követte Dáhnert német fordítása. Deguignes Abulyázi és kínai források nyomán beszél az ujgurokról, azonosít velük, illetőleg a tokuz-ujgurokkal, egy a kínaiaknál — ahogy ő írja — heou-tche-su néven szereplő népet, de azt nem tudja, hogy a (úgy látszik. Kloproth nyomán); Brockelmann, Gesch. der arab. Lit. 1. 350; Enzlal. s. v. Barhebraus; PfannmQller, Handbuch der Islam-Literatur. 128. 1 Pavet de Courieille, Mirâdj-nâmeh. I. I. skk. 240