Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

w Igaz ugyan — okoskodik BLAU (17. 1.) —, hogy Boszniában az isztambuli í> és fi hangok o-val, illetőleg w-val vannak képviselve, de a műveltek itt is tudnak ö-t és ti-t ejteni, és félreértésekre is vezethet az, ha az ö t az o tói. az fi-t az «-tói nem különböztetjük meg; ezért ő pl. a bosnyák-török urti 'takaró' helyett ürlü alakot ír. A boszniai török nyelv szavait (Kupri híd', forap 'harisnya' 21. 1.) összekeveri a bosnyák nyelv török elemeivel (citprija, farapa), — összefogván a dolgokat azzal a formuláial, hogy ez szláv ajkon így alakult. összekevert anyagot találunk BLAUnak „Lautveriindeniiigeii" e. fejezetében is (18 — 41. l.j. Egyénektől hallott alakokat, vagy éppen népi szövegeket természetesen nem ad. Pedig akart adni valami ilyet. A 18. lapon fent azt mondja: ,,ich werde untén eines dcr mitgeteilten Gespriiohe nach vulgárer AusspraeheAranskribieren". Ha azonban végignézzük a beszélgetéseket, azt látjuk, hogy egyik sem adja a népies kiejtést. Ami pedig az írásbeliséget illeti, itt azt a sajátságos, de j«

»I érthet*')' jelenséget látjuk, hogy a politikai és vallási hódítók írása előtérbe került. Török írású szerb-horvát nyelvemlék sok maradt ránk, ellenben cirillicávnl írott török emlékünk alig van. (A török írásos szláv nyelvemlékek kutatása természetesen o boszniai török nyelv szempontjából is gaz'dng eredményekkel fog járni, ezek tele vannak török elemekkel.) Török írásos szláv nyelvemlékeket dolgozott fel BLAU többször emlegetett munkájában s munkáját folytatta két bosnyák tudé>s, ki egy PATS* H által szerkesztett sorozatban a következő művet adta ki: „Kcheich SEIKUDÜIN EF. KEMURA und Dr. VLADIMÍR COROVIÓ, Serlıo-kroatisohe Diehtungen bosnischer MusJimc aus dem XVII., XVIII. und XIX. Jahrhun*lert. Sarajevo 1912. (= Zur Kundé der Balkanhalbinsel. II. Quellén und Forschungen — Heft 2.) XXVIII + 75 1." A kis kötet költeményeket tartalmaz, a Potur Sahidijjét, egy szláv—török verses szótárt, melyet már BLAU kiadott és egyebeket, a török szavak jegyzékével. Bevezetésében áttekintést ad a török írásos szláv irodalomról. E nyelvemlékek kutatásának nagy jövője van. FlLii'ovié professzor a Keleti Intézet kézirattárának anyagából vngv huszonöt kéziratot bocsátott rendelkezésemre, mely török betűs szláv szövegeket tartalmaz, töltitek közt egy Birgevít törökül és szerb-horvátul (török írással, lokalizálva). Óriási anyagot adnak a szerb-horvát nyelv török jövevényszavai is. ABDUI.A SKALJIÓ litografált műve, a „Turcizmi u narodnom govoru i nurodnoj knjiícvnosti Bosne i Hercegovine (Sarajevo 1957)", mely az idén nyomtatásban is megjelent, vagy 8000 tételt tartalmaz. Ez félig turkológiai, felig szlavisztikai kutatási terület. Több idevágó értékes dolgozatot adott ki STANISLAIV STACHOWSKI. Én csak a török alapján dolgozom. Nagyon kevés a mennyisége a turkológiai anyagnak, a cirillicávnl írott török nyelvemlékeknek. Ilyet CIRO TRUHELKA közölt „Bosnicom pisnni turski tekstovi" c. cikkében, a Glasnik Zemaljskog Muzcja u Bosni i Hercegovim XXVI. kötetében, 1914-ht :n (551—553. 1.). Az egcsz anvag egv nvolc és cgv négy soros dal 1590/91-bői; a következőkben többször fogom idézni. Jó volna ismerni azt az anyagot, mclvet a „Paliniéev bosanski zlornik"• nak nevezett kézirat tartalmaz. (Se

id M. TUALJIÓ, „Paliniéev bosanski zlornik", a Zbornik Historijskog lnstituta Jugoslavcnskc Akadcmijc (Zagreb) I kötetében (1954). A 109. lapon levő kivonatban a következőket írja: ,, . . . eine grössere Anzahl Gedichte in türkischer Sprache, die Nik*>la Pulinic, 146