Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.
100 Sohn des Matko, Mitte des XVII. Jhds. in bosnisch-cirillischer Sehrift abge schrieben hat. Da das einer der sehr seltenen Fâllo der eyrillischen Traskription türkischer Tezte ist, so beabsichtigt der Ver fanner des Artikels diese Gedichte nachtçâglich zu veröffentlichen".) H. Sabanovié kollégám felhízta a figyelmemet arra, hogy nagy haszonnal lehetne kutatni hasonló emlékek után a boszniai feroncrendi kolostorokban (Fojnica, Kreáevo, Sutjeska, Visoko). Nagy hasznát vettem DERVIS KORKUT kiadványának. Tursko ljubavne pjesme u zborniku Miha Martelinija Dubrovéanina iz 1657. g. (Or. Inst. u. Sarajevu. Prilozi za orijentalnu filologiju, sv. VJII — IX. 1958 — 59. Sarajevo 1960). Olasz átírású szövegek. Mindezek alapján a bosnyák-török nyelv jellemző tulajdonságait csak nagy vonásokban és töredékesen tudom összeállítani. A nvugat-ruméliai 8 kritérium — mint ezt már EintTMB' című munkámban megállapítottam — megvan. I. BLAU (17. 1.) megmondja, hogy a köznyelvi öldü 'meghalt', oldi 'lett', örtü 'takaró' szavak népi kiejtése Boszniában uldi, oldi és urti, és fejtegetéseiből megállapítható, hogv a magas nyelvállású szóvégi magánhangzókat — éppúgy, mint Vidinban — minden esetben ı képviseli. Ezt megerősíti Martellini. Az ő feljegyzéseihez először is meg kell jegyezni, h°gy — mint a többi emlék — megkülönböztetik az »-t az »-tői. Az előbbit »e«-vel, az utóbbit »i«-vel jelzik: »bulandi* 'zavaros lett' 1:1, 2 1 »seli* 'árja' 1.1; »mi* kérdőpartikula (a után) 1:1; »deli* 'bolond'; »mi*kérdőpartikula (e után), ellenben »eschumun* ışkumun 'szerelmemnek a' 1:1; »akel* 'ész' 1:1; »aider* 'mondja' 1:5; 2:3; »saghen* 1st. sakın 'vigyázz' 3:1; »kescgliar* 1st. kışlar 'áttelel' 4:1. Ha mármost — ezt tudva — megnézzük a Martellini-szövegeket, azt találjuk, hogy a régi Boszniában ugyanúgy viselkedik a szóvégi », u, ü, mint ma Vidinben, illetőleg ahogyan BLAÜ mondja. Most idéztem Martellinitől a »bulandi* és a »mi* példát; más példák: »uari* 1:2 = 1st. var 'mind'— 3. sz. b. szraggal: varı; »selamumi* 'köszönésemet' 2:1; »cierunni* 'karavánja' 2:2; »karmsi*, vö. 1st. kırmızı 'piros' 3:5; »kumrim* 'gerlieém' 4:2—6 (egyszer: »kumrum*). TRUHELKA szövegél>en, az első dalban (I): »nazlu* 'kacér', feltűnő módon w-val, — a szöveg regi, lehet a dalnyelv hagyományos voltára is gondolni; »uiukude* 'alvásban', — megint szóvégi u, ignz, hogy ragozott alakban; »iuzumi* 'arcomat'; »iuzine* 'arcához'; »karmzi* 'jnros'; »bulbuli* 'fülemülét'; »dudie* < duduya 'papagájtól' (így): »kumrie* 'gerlicétől'; »iuri* 'menj'; »ogli* 'fia'; »nazari* 'pillantást'. A második dalban (II): »sevdudıımi* 'kedvesemet', »dunlunmi* 'láttad-e'? 2. A -mis rag mindig i-vel van írva. Az olmuş, yazılmış-féle alakok (BI.AU , 66: 42, 47, 49) BI.AU önkényes átírásai. Martellini: »kurulmise* a kurul- igéből 2:2; «olmisc* 'lett' 3:3,4; »salmiscı 'helyezett' 3:4. 3. Az -»- > -i- változást nem látom. 4. Az ö > o, ii > u változás általános, bár chlien a tekintetl>en sem a török írás, sem a çinilini, sem az olasz átírás nem ad felvilágosítást. Fontos, sőt feltétlenül döntő, amit BI.AI 1 műve 17. lapján erről mond (I. font). Magam is hallottam beszélgetés közben Szarajevóban — művelt emliertől — az tjendum alakot (mindig így mondta az illető). Az bizonyos, hogy a műveltek 5 1 A/. szám a ilal szálnál, u második n stiVil'áát jelzi. 147
