Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

305 vidéket, mikor a baskírok itt megjelentek. 3. Nincs azonban kizárva, hogy magyar néptöredékek a magyarság zömének nyugatra vonulása után itt maradtak. Ezek a magyar maradványok előidézhettek bizonyos hangtani változásokat,

8 bár ezek a hangtörvények a magyaroknak a kámai bolgárokkal való érintkezése idejében nem voltak érvényben. 4. lehetséges, hogy a magyarok már a kámai bolgárokkal való érintkezés előtt érintkeztek a baskírokkal, az Urál hegység ázsiai oldalán vagy egyenesen a déli Urálban. 7. Egy újabb teóriát bizonyít PERÉNYI JÓZSEF.' EZ a teória BROMBERGtől származik,

1

0 és arról szól, hogy Magna Hungaria a Volga jobb partján volt. PERÉNYI JÓZSEF először analizálja Piano Carpini, Benedictus Polonus és Rubruk tudósításait és arra az eredményre jut, hogy nem hibátlan források és nem tekinthetők a magyar—baskír azonosság és Magna Hungaria fekvésének kérdésében döntőnek.

1

1 Azután a magyar név kérdését tárgyalja PERÉNYI, amely a Mongolok Titkos Történetében (=MTT) szerepel. Nem lehet benne kételkedni — mondja PERÉNYI a 488. lapon — hogy az emiitett forrás szerint élt egy ilyen nevű nép a Volga mellett. De a magyarokat és baskírokat a MTT megkülönbözteti egymástól. PERÉNYI érinti azt a problémát is, amely a Kerel névvel kapcsolatban felmerült; ez a név ugyanabban a forrásban a magyarság neve és a magyar király szóból származik. A név a MTT-ben az 1222 körüli eseményekkel kapcsolatban fordul elő, holott csak 1240 körül keletkezett (PELLÍOT), PERÉNYI felteszi, hogy a MTT szövege egy 1240 utáni átdolgozáson alapszik. PERÉNYinek az a véleménye, hogy Piano Carpini és Rubruk Karakorumban a mongoloktól aligha kaphattak értesítéseket a magyarok és baskírok azonosságára vonatkozólag. Másképp viszonylanak az említett utazók Díuvainihoz és RaSidaddinhoz. Díuvaini nem használja a magyar nevet, kelernek nevezi a volgai magyarokat is, a dunai magyarokat is. Raüidaddin használja a magyar nevet éspedig a volgai magyarok jelölésére; a dunai magyarokat kelernek nevezi (az egykorú mohamedán források alapján ő is — mint Díuvaini — ide vonja a baskírokat is.) Keler-resX a magyarok mindkét országát jelzi s ebben a MTT hatása érzik. Lehetséges tehát, hogy Carpini és Rubruk Karakorumban mohamedán tudósokkal találkoztak, akik ismerték a baskír—magyar azonosságnak az arab irodalomban régóta szereplő tételét. Világos tehát, hogy Magna Hungaria helyének meghatározásában csak Riecardus jelentése, Julián levele és az orosz évkönyvek szolgálhatnak alapul. Következik Julián útjának és visszautazásának részletes elemzése. Az odautazásnál PERÉNYI elveti a Saksin melletti volgai átkelés gondolatát. Hangsúlyozza annak a helynek a fontosságát, ahol Julián, illetőleg Riccardus arról beszél, hogy Bolgária lakói pogányok. PERÉNYI hivatkozik A. P. KOVALEVSKIJ kutatásaira, amelyek szerint a bolgár birodalomban a Volga jobb jpartján pogányok, a bal partján mohamedánok éltek. A „iuxta magnum flumen Ethyl" kifejezés kizárja azt, hogy Julián a Volga folyón átkelt. Visszafelé Julián nem a Volgán utazott („transivit in fluvio regnum Mordvanorum"), •23. 1.: «FIo-BHAHMOMy, STH OCTHTKH BCHFPGB, CMt-iuHuagCb c öauiKiipaMii h yciíaunan MX H3UK, B HSBeCTHOft Mepe ÍIOBAHHAH Ha (JjOHCTHKy ŐauiKHpCKOrO H3klKa H HBHJWCb npitMMHOÜ nOSBACHHH HeKOTOpbIX 0Ö1UHX HepT, KOTOpbie HaÖAKíAaiOTCH B pa3BHTMU HCKOTOpblX COI'JiaCHblX B BCHrepCKOM H GauiKHpCKOM H3bixax.» •(A) Magna Hungaria kérdéséhez. MNy LV (1959), 385 — 391, 488 — 499. "Anz. FUF XXVI, 60 — 73. 1

1 Vö. LIGETI: MNy LX, 399, j. 216