Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
159 bedürfnis'; mog kerni 'dienst leisten' ; mogmini 'not leiden an etw., bediirfen einer sache. sein bediirfnis befriedigt sehen' | votj. mug , mog 'arbeit, bescháftigung, gescbaft, sache, veranlassung, anlass, grund, beweggrund'. (WICHMANN : FUF. XIV, 95—96.) ™ szamojéd: Jur. mar 'not'. (WICHMANN, i. h.) ~ török: türk bur 'peine, douleur, chagrin, souci ; travail, fatigue, difficulté; besoin, indigence, misere' (THOMBBN, Turcica 49 skk.) I csag. SEIX SUL. muy, muT 'bú, bánat, szomorúság' | ujg. telkir. stb. mur 'mühe, leiden, sorge, kummer, trauer; (sor, szasr. kojb. kacs.) kiánklichkeit, sieclitum ; (tar.) das widrige schicksai, das böse geschick ; (alt. tel. leb. küer.) untauglichkeit, schlechtigkeit, unform, missgestalt, missgeburt' | csag mural- 'betriibt sein, trauern, leiden; sich abmühen, schwer arbeiten' | jak. mur 'qual, mühe, anstrengung' | oszm. bur: MO. XIII, 157. (MUNKACSI : KSz. XVIII, 1.: magy. bú a törökből.) 24. 'szemölcs, pattanás' finnugor: m. silly kelés, pattanás, bibircsó' | cser. ssyal 'szemölcs' | md. f$ifg'e, sifg's 'szemölcs, patianás' 11. syyla 'szemölcs' | fK. fíüplaúi ua. | lpN. tüuLi 'pattanás, bőratka' (SZINNYBI, NyH. 7 29.). ™ török: KASTAKI-BROCKBLMANN : sikil 'warze' | oszm. sigil, sijil, sivil 'geschwür, schwiele, ein kleiner, harter auswuchs; kleine blase auf der haut, hitzbláschen, pickel'; sigildzü, sivildzü 'pickel'. A fgr. fí- <v> török s- megfelelésre más példám nincsen. Talán idetartozik még a f. sakata, sakkaan 'tadeln, rügen, ausschelton", sakkaa id.; fA. tsakkoa- 'eiuen auszanken, tadeln, ermahnen | votj. cekaék(O: ti-), tŞikaskini 'ausschelten, rügen' (WICHMANN: FUF. XI, 250) ~ török sök-, sög, söi-, sük- 'zanken, schimpfen, tadeln, auszanken', de ez az egyeztetés a vokalizmus eltérése miatt kétséges. 25. 'földhát' finnugor: in. or 'állat hátgerince' | orom 'általán valamely magasló testnek — hegy, vár, templom, ház — legfelső, különösen feldudorodó, csúcsosodó része, teteje; szántóföldnek domborúbb közepe ; szántóvas foka; kiemelkedés az ásó hátlapján' | osztj. HUNF. ur 'vonal', PATK. 'kis, hosszannyúló hegyhát völgyek s mocsarak 61
