Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

10 é jelével.

8 A mb jelét ZBINKA FERENC vetette egybe a megfelelő türk jellel 4 Rokonságot mutat a magyar rovásírás a nagyszentmiklósi kincs Krvásírásos feliratainak ábécéjével, a besenyő ábécével is, mely szintén a türk írás családjába tartozik.

3 A két ábécé közt nyolc betű egyezik, a cs, i, q, ly, n, sz, t és u jele. Érdekes, hogy a besenyő írásban, éppúgy, mint a magyarban, két k jel van. ' Ethn. VI (1895), 269 -76. — • Ethn. XVII (1906), 265 skk. — » MNy. XXI (1925>, 50 skk. — 4 Egy a Körösi Csorna Társaságban tartott előadásában. — 4 NáasTH: MNy. XXVIII (1932), 65, 129; idevonatkozóig: 83. I. 25. Kevésbbé fontos, de nem jelentéktelen dolog, hogy a magyar írás bizonyos egyéb sajátságai is a türk írásra utalnak. Mindkét írás eredetileg rovásírás. A sorvezetés mind a két írásban jobbról balra halad. Mindkét írásban a szavakat rendszerint egymás fölött fekvő pontok választják el, a lürkben két pont, mint a magyar írás legfontosabb emlékében, a rovásnaptárban (1. 16. §). Mind a türk, mind a magyar írásban előfordnl, hogy egy-egy szócsoport egybe van írva. A magánhangzók jelölésének szabályai mind a két írásban ugyanazon elveken alapszanak (1. fent), összetett jelek a türk írásban ia vannak, bár számnk és használatuk meglehetősen korlátozott.

1 1 Vö. MUNKÁCSI: KSI

. XIV, 229—30. 26. A magyar írásnak nem minden jele türk eredetű. Egyes jelek a görög ábécéből származnak.

1 Ez a megállapítás bizonyos, előszőr azért, mert a megfelelő jelek pontosan megegyeznek, másodszor bizonyos fonetikai körülmények folytán, t. i. azért, mert az idetartozó betűk által jelölt hangok egy része (f, h) a törökben nem fordul elő, ellenben megvan a görögben és a magyarban. Ennek elvi szempontból nagy jelentősége van, mutatja ugyanis, hogy a különböző ábécék keveredhetnek egymással. A magyar ábécében görög eredetű az f, h és l jele. Az a jelét azért vették át, mivel az írás arra törekedett, hogy m magánhangzókat — bizonyosan görög hatásra — pontosabban megjelölje; eredetileg a magyar írásban az a és az e hangoknak bizonyára közös jele volt, mint a türk feliratok nagyobb részében és a besenyő írásban. Az f és a h jelét a fent említett okokból vették át; a mai h a magyarban régebbi /-bél fejlődött 1 Az l jele a magyarban két kis megkülönböztető vonást kapott, amilyent a p jelénél láttunk; ezt azért kapta, hogy az s jelétől megkülönböztethető legyen. Arra is lehetne gondolni, hogy az l jele türk 519