Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás
80 «redetfi; a jeniszeji feliratokban van ugyauis egy V-alakú l jel. Ez a feltevés azonban kevéssé valószínű. " NAOT GÍZA; Ethn. VI (1895), 269 -76. — • A X megvolt még • XII. században; 1. MZLICH : MNy. XXI (1925), 158-59. 27. A magyar rovásjelek eredetének további vizsgálatánál sajátságos probléma vetődik fel: két jel, az e és az o jele föltűnő egyezést matat a glagolita irás megfelelő jeleivel (1. VII. mell.). Ezt már 1884-ben felismerte HÓDOLY LÁSZLÓ 1, de a dolog kevés figyelemben részesült. SaBBSTVÉanek az volt a véleménye, hogy az e és o magyar jelei a megfelelő görög jelekre mennek vissza, ezt a nézetet azonban kétségtelenül el kell vetni. Másfelöl azonban — mint MBLICH JÁNOS kiemelte* — meg kell gondolni, hogy a glagolita íráB azon a területen, ahol a magyarság lakott, nem volt használatban. MKLICH tehát azt a felfogást képviseli, hogy a két magyar jel ugyanabból a forrásból származik, mint a megfelelő glagolita jelek, vagyis a szamaritánus írásból. A glagolita e és o szamaritánus eredetéről W. VOND RÁK * irt, aki hangsúlyozza, hogy a „Vita Con s tan tini* szerint CTBILL tudta * szamaritánus nyelvet és irást és Krim vidékén egy szamaritánussal érintkezett. Feltehetjük tehát, hogy a szamaritánus írás a Pontus vidékén nem volt teljesen ismeretlen. A két magyar jelet még sem lehet minden további nélkül a szamaritánus He, illetve Ba jelre visszavezetni, mivel a magyar és a glagolita jelek, szemben a szamaritánus jelekkel, szorosan összetartoznak. (Vö. a táblázatot.) Először is azt lápjuk, hogy a szamaritánus He balra hajlik, ezt pedig nem észleljük -a magyar és a glagolita jelnél. Fontosabb azonban, hogy a Ba jelnél «z a kis vonás, mely a nagyobbikat középen metszi, a magyar és a glagolita írásban elmaradt. Ennek a jelnek felső és alsó kerekitése jellemző a magyar és a glagolita irásra, a szamaritánus alakban ellenben nem található. És végül, ami a hangértéket illeti, a szamaritánus He az a, e, t magánhangzókat jelöli, mig a megfelelő jel a magyar és a glagolita írásban e hangot jelöl; a szamaritánus Ba az o és az m magánhangzókat jelöli, míg a megfelelő magyar éa glagolita jél az o hangot. Semmi kétség tehát, hogy a szóban levő magyar, illetve glagolita jelek nem egymástól függetlenül mennek vissza a szamaritánus írásra. Az a történeti folyamat, amely e jelenségek mögött rejlik, nem világos. Megjegyzem még, hogy a két glagolita jel szamaritánus eredete nem kétségtelen. 4 Talán mégis számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a magyar rováairást 890 körül Dél-Oroszországban egy a glagolita írásban járatos szláv szerzetes, aki a magya5?0
